2012. július 14., szombat

Somlyó György: Kisbálint verse

Bármily kicsi a kisember,
azért vannak titkai.
Akartok-e kicsi Bálint
titkairól hallani?
Minden szóból csak az első
Szótagokat vallja ki:
úgy beszél a kicsi Bálint,
mint egy felnőtt kínai.

Kérdik, hol van anyukája,
azt feleli: "Mama do..."
nem egykönnyen érthető- de
könnyen kitalálható.
Csak tudja-e kicsi Bálint,
mit jelent, mit mond a szó?
Földön, gyárban, irodában
mi is az a dolgozó?

Bár dolgozik ő is egyre,
nézzétek, hogy szalad itt:
amint felkel kora reggel,
kísérgeti a Marit,
kis tollporlóval porolja
könyvek hosszú sorait,
szinte forrong seprű, porrongy,
s azt mondja: "Ta..." Takarít.

Hogyha megjön apukája,
mindjárt kéri: "Apa é... "
Apa le is ül a földre
a színes kockák elé.
S rakja, rakja magasabbra,
egyiket másik fölé,
kis kövekből a világot
újra felépítené.

S épül egyre szélesebbre
kicsi Bálint városa:
van egy könyve, miből ház lesz,
benne Mackó ül, a "Ma..."
Autó áll a kis garázsba,
hever Gu-gu (a kutya),
s körbe-körbe nagy döcögve
fut a város vonata.

S mit csinál itt kicsi Bálint,
ha nem látja senki se?
Úgy van éppen elemében,
forog balog kis keze:
tízszer újra el nem unja
kis cipőjét fűzni be:
lám, neki is a jól végzett
munkában van öröme.

Sétálni mennek a térre,
nagy kézben a kicsi kéz,
s elmeséli hazatérve,
hogy a boltba mentek, és
vettek "Na..."-t (vagyis narancsot)
s meleg volt a napsütés,
és nem félt megsimogatni
egy pacit és egy kerítést.

Este van már, le a nap száll,
elkészítve a kiságy.
Evett fürdött kicsi Bálint,
átöleli a cicát,
két karjával megmutatja,
hogy szereti anyukát:
aztán alszik, s álma fonja
kicsit titkait tovább.

Rákos Sándor: Tobozszedők

Fenyőtobozt gyűjt
Gyurka, Klára –
megtelik a kosárkájuk
nemsokára.


Minden toboznak
nevet adtak:
ezt bölénynek nevezték el,
azt vadkannak.


Diadal lesz az
út hazáig,
a sok toboz-állat ritka
kinccsé válik.


Ily állatok messze földön
nem akadnak.
De élelem hol terem majd
ennyi vadnak?

Rákos Sándor: Szökevény tücsök

Ej, no, mi a tüske!
Megszökött a kendtek tücske?
Vertek volna béklyót rája,
nem ment volna más határba!

Rákos Sándor: Gyíkpalota

Gyíkpalotát ki látott?
Száz kapuja van.
Száz kapuján a gyík-király
ki- és besuhan.


Mikor unja termeit
rétre kimegyen.
Korona és palást nélkül
napos kövön pihen.


Ilyenkor ha birodalmán
idegen megy át,
száz kapuja felé futni
láthatja a királyt.

Rákos Sándor: Röpülj, madárka!


Ki a szobából – röpülj a térre,
nem is a térre, hanem határba
nem is határba, hanem vadonba
nem is vadonba, hanem tengerre,
Nem is tengerre, hanem az égre,
nem is az égre, hanem csillagra,
nem is csillagra, csillagon túlra,
csillagon túl puha homályba –
aki szeret, ott reád találna
s gyémánt-arany kalitkába zárna!

Rákos Sándor: Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.
Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?
Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!"

Rákos Sándor: Három vándor

Baktat három vándor,
Benedek, József, Sándor.
Elöl megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
Ők hozzák a meleget!

Sebők Éva: Kukorica

Jaj de meleg van!
Pit-pat! Nagyokat
ugrál a pattogatott
kukorica, tarajos.

Pit-pat, kukurikú!
Fehér tollú, aranyos
kiskakasok tollászkodnak,
bóklásznak
a tűz hátán, piros lombon,
tüzes szemétdombon.

Rónay Görgy: Hazudós mese

A konyhánkban lakott egy elefánt,
amely minden tortába beleszánt
ormányával. Ormánya van neki,
s az édességet nagyon szereti.

Az ágy alatt lakott a tigrisem,
annak szóltam, hogy végre rend legyen,
s ha vasárnap ebédre torta van,
én egyem meg az egészet magam.


A tigris ordított egy iszonyút.
Az elefánt a kisszekrénybe bújt,
de az ormánya nagy volt, s mintha nagy
kémény volna, a vége kimaradt.

Míg a tigris kereste szerteszét,
az elefánt, hogy észre ne vegyék,
sss... sss... szuszogta, s ormánya legott
füstölni kezdett, mint a mozdonyok.

S én, képzeljétek, érzem: szinte ráz,
mert ment a konyha, sss... sss... ment a ház,
kattogtak a sínen a kerekek,
s a tigris kezelte a jegyeket ;

és én voltam a mozdonyvezető;
és jött egy erdő és jött egy mező,
és jött egy tó, és aztán szembejött
egy gyorsvonat, és nekünk ütközött,

és lett egy rettentő nagy dörrenés,
és megrémült mindenki szörnyen, és
én, hi-hi-hi, megpukkadok bele,
mert az elefántnak nincs is kereke!


Kassák Lajos: Dömötör meg a két csacsi

Falunk alatt kocsiút,
ki tudja, hogy hova fut?
Két kis csacsi ballag rajta,
nem gyújtanak vidám dalra,
búsabbak az ökörnél,
mögöttük ott lépdegél,
Csihi-Puhi Dömötör.


Mért búsultok, két csacsik,
kérdezhetném hajnalig.
Nem felelnek, csak ballagnak,
csülkeikkel nagy port csapnak.
Legelészni egy se mer,
furkós bottal rájuk ver,
Csihi-Puhi Dömötör.


De a rét az más világ,
gyönge fű és fürtös ág,
ez kell lám a két csacsinak,
erre-arra kacsintanak,
majd a nagyobb nagyot rúg,
menekül már, csak úgy zúg,
Csihi-Puhi Dömötör.


Víg dudaszót hallani,
jön haza a két csacsi,
mintha karonfognák egymást,
keringőznek a réten át,
de ki tudja, hol lehet,
merre oldott kereket,
Csihi-Puhi Dömötör?

Mosonyi Aliz: A mamám, Kata

a mamámat nem hívják úgy hogy
mama
se anyu se anya se édesanya
a mamámat KATÁNAK hívják
és kész
van aki azt mondja ez illetlen
neveletlen sze  re  tet  len

nekem így jó

ha a boltban sikerül elcsípni
frissen sült meleg kenyeret
a neve éppen olyan
ezért én KATÁNAK hívom
és kész

Mosonyi Aliz: A kis Mozart

a kis Mozart már négyéves
                    korában
a királynak zongorázott
hegedülni is tudott és
aranyórát kapott a királytól
a kis Mozart csodagyerek volt
és karórája volt már
négyéves korában

Mosonyi Aliz: A Fekete Macskakirály

láttam a hóban egy fekete macskát
ült és napozott
még sose láttam ilyen fekete macskát
hiába mondtam neki: sicc pssz sicc pssz
rám se nézett

ő a Fekete macskarirály

Orbán Ottó: Napkérlelő

Süss ide, süss ide,
 
édes nap,
 
addig jó, míg
 
fényes vagy!
Múlik a vigalom,
oda az ünnep,
lombok, sugarak
semmibe tűnnek.
Ücsörgünk a házban,
erdő-mező gyászban,
 
jéghideg lázban:
havazik, havazik.
 
Szívünket is
 
beborítja
 
tavaszig!

Orbán Ottó: Ringlispíl

A Kati nevű ringlispíl
forog-pörög, ahogy bír.
Rettentően sok a dolga:
lukat rúgni az új bútorba,
fellökni a kakaót,
kibelezni a mackót,
letépni a füleit,
gyötörni a szüleit,
ezt ledobni, azt megfogni,
késő estig rosszalkodni.

Orbán Ottó: Jóreggelt, jóreggelt

    Jóreggelt, jóreggelt,
    Kati ma korán fölserkent.

    Üldögél az ágyban
    egyszál magában,
     hallani a falon át,
     hogy számlálja össze
     minden földi vagyonát.

    „Anyája, apája,
     kutyája, macskája,
     gyerekje…”

    Jártatja a száját, nehogy
    a nyelvét lenyelje.

Mándy Stefánia: Mindenk lót, mindenki fut

MA
Zolkó iskolába megy
- lába megy
meg feje megy,
a szája megy, a füle megy,
az egész gyerek, hű de megy!
Mögötte ház, előtte hegy,
az ábécé is vele megy,
az 1x1 is vele megy

MA
Zolkó iskolába megy,
a hátitáska vele megy,
a tolltartó is vele megy,
a tollseprű is vele megy,
a kémény és a tollseprű
nem ám a rétre megy!

A gazda rétre megy,
de Zolkó mégse megy,
a kémény és a tollseprű se ki a, ki a
ki a rétre megy

MERT
Zolkó
MA
iskolába megy,
az irka vele megy,
a firka vele megy,
az irkafirka, radírka
mind iskolába megy
A tolltartó már hol tart ó!
A ló is vele megy,
már vágtat ó, a tolltartó,
a ló meg ezalatt
a fűbe lemaradt

De kergeti a tollseprű:
itt állni nem lehet,
mert kinyílott a kisajtó,
és robog már a kisautó,
és tu-tú! vele megy
az irka és a kisbirka,
az ürge és a kék pulyka,
a zöld csacsi, a fakutya,
a radír és a nagyduda -
fuss hát velük, ne légy buta!
A kémény és a trombita
csak trombitál:
"Hó, megállj, ló!
Ez itt tra-ra,
nem megálló!"

Egy sün sün-dörög a parton:
"Kérem, mindenki haladjon!
Itt nincs forgalmi akadály,
ezt minden szamár tudja már!"
"Itt állva hát ne maradjon,
csak ügessen vagy szaladjon,
vagy röppenjen fel, jómadár!" -
ordítja - iá! - a szamár

MA
Zolkó
iskolába megy,
a ház is vele megy,
a hegy is vele megy,
fölötte nap, alatta út,
leghátul Lusta Pista fut,
nem is nagy út, elér, ha tud,
előtte Ugra Jutka fut,
elér, ha tud, nem is nagy út

A fehér labda elpirul:
"A ház is vele megy?!
A hegy is vele megy?!"
Piros lesz és nekivadul -
hej, Gur-guru, nézd, hogy gurul!
Mögötte Ram-tratam dudál - - -
"Iá! - ordít a zöld szamár -
a piros labda eltalál,
az iskoláig meg nem áll!"

És Zolkó kéri Gur-gurút:
"Fussunk, elérünk, gondolom,
míg magam el nem bömbölöm!"
Alatta fut a nem nagy út,
mellette rengeteg gyerek,
mindenki lót, mindenki fut,
sír és nevet,
fut és nevet

MA
ZOLKÓ
ISKOLÁBA
MEGY

Mándy Stefánia: A pici bolt

Pénteken láttunk egy pici boltot,
mire beléptünk este volt ott.
A négy sarokban pici lámpa,
ernyőjük rózsaszínű, sárga.

S a kedves, rózsás esti fényben
vacsora főtt pici edényben,
az apró tűzhely rőt  parázsa
rásütött egy kis nagymamára,

amint a tűznél forgolódott -
bizony, itt minden mozgolódott!
A kis bútoron babák ültek,
várták a finom csirkesültet.

Oldalt forgott egy kis körhinta,
éppen olyan volt ez is, mint a
nagy hinta kint a Népligetben -
csakhogy elférne a zsebedben!

A lovak aprók, tarkák, cifrák,
no nézd csak, ott a szemem kit lát!
A hét törpe hintázik éppen -
fehér szakálluk leng a szélben.

Egy más sarokban, pici házban
egy icipici bábszínház van.
Lám, ott a malac és a mackó,
akiktől úgy megijedt Lackó.

Előtte kis zenészek állnak,
pici trombitán trombitálnak,
mellettük hegedűsök ülnek,
pici hegedűn hegedűlnek.

Körülnéztünk: hol hát a boltos,
az eladó, a fürge, szorgos,
akitől megvehetnénk nyomban
mindent, mi megtetszett a boltban:

a tűzhelyt, a pici edénykét,
a sok babát, apró legénykét,
a bútort és a csirkesültet,
a nénit, aki rózsát ültet,

a körhintát, a kicsi házat,
a mackós, majmos bábszínházat,
a kis lovat, piciny malackát,
ki megríkatta azt a Lacikát...

Hiába! Fel s alá loholtam -
nincs boltos a pinduri boltban.
Kis szerkezet motorja jár ott,
az hajtja e pici világot.

Ne búsuljon hát senki, nincs mért -
hisz nem eladó semmi kincsért.
De ha álmában arra szállna,
boldog lesz, aki megtalálja!

Mándy Stefánia: Nyári fény

Talpig aranyban
a házak, jegenyék-
piros szerencse
édes cseresznye
gurul eléd.


Meggy, eper, málna,
sok bűvös zamat-
a nyár szíve rőten
lobog a fényzöld
lombok alatt.


Izzóbb, magasabb
az ég kupolája-
fürj, fecske árnya,
búzakék ünnep
hull a világra.

Kiss Benedek: Szegényország

Sárgarépa,
karfiol,
petrezselyem,
vadkapor,
zeller, hagyma,
kolompér,
mégis üres a kondér.

Petrezselyem,
kolompér -
mindig üres a kondér!

Vadsóska közt
vadtorma,
tizenkilenc
vackorfa,
huszadik meg
fügetermő,
delet kondít így a bendő.

Vackortermő,
fügetermő -
mindig delet kong a bendő!

Ha a Duna
megáradna,
mind elvinné
kertünket,
vízi harang,
búvárharang
harangozna bennünket.

Harang, harang,
búvárharang,
harangozz el bennünket!

Kiss Anna: Kérető

Aranyhintó áll az utcán,
heten adják rám a szoknyám.

Támaszkodom hét virágra
indulok a palotába.

Hétszer hét az aranyalma
gurul előttem a porban.

Járok olyan fényességben,
elfakul a nap az égen.

Kiss Anna: És pattog a piros bab

És pattog a piros bab
és suhognak a búzák
és rókajárta kertben
megnő az óriás mák.
Mák alatt ikerbölcsők
legényke meg leányka
király meg a királyné
és pattog a piros bab
és suhognak a búzák
és rókajárta kertben
megnő az óriás mák

Kiss Anna: A Holdnak háza van

A Holdnak háza van,
ki lakik benne?

A Napnak háza van,
ki lakik benne?

Csillagok házából
kisöprik a havat.

Hold házában vánkost varrnak.

Nap házában kemencét fűtenek.