Találós kérdés: kukorica

Nyáron subába öltözik,

Télen pedig mezítelenre vetkezik.

Mi az?

( kukorica)


Száz szeme van,

Mégse lát.

Letörik, ha érett már.

(kukorica)


Sok szemével semmit sem lát,

Táplál embert, állatot,

Hogyha megfőtt jó puhára,

Sorról sorra rághatod!

(kukorica)

Találós kérdések: dió

Zöld a kis ház négy szobája,

Négy komondor ügyel rája.

(dió)


Zöld ágon ül, de nem madár,

Négy szobában egyszerre hál.

(dió)


Fenn, fenn, palotában

Négyen ülnek egy szobában.

(dió)


Négy valaki lakik

Vakolatlan házban,

Ajtó, ablak nélküli palotában.

(dió)


Négyen egyes egyek vannak barátságban,

Ajtó, ablak nélkül

Csinálatlan házban.

(dió)


Négyen laknak egy házban,

Mégsem tudják kinyitni.

(dió)


Oly házban lakom én,

Melynek nincs ablaka,

Tele van bizonnyal,

De nincsen ajtaja,

Két vékony fából van

Öt kis gerendája,

Nincs vastagság benne,

De négy a lakója.

(dió)


Végy fel engem, nézz meg jól,

Választékomon bökj meg jól!

(dió)


Barna a széle,

Sárga a közepe.

(dió)


Más mikor öltözik, mert itt az ősz, fázik,

Mi akkor vetkőzünk, s hagyjuk el ruháink,

Minden gyerek, felnőtt szereti a tésztát,

Hátha még mivelünk adják meg a módját.

(dió)


Négyen laknak egy házban, úri

Méltóságban ablak nélkül csinálatlan

Házban.

(dió)


Kicsi voltam, nagy lettem,

Mikor aztán megnőttem,

Zöld házamból kiestem.

(dió)


Négy testvér egy fakoporsóban.

(dió)


A fán zöld, ha leesik, barna.

(dió)


Ablaktalan házban él

Együtt mind a négy testvér.

(dió)


Négy testvér ül egy szobában,

De sehol sincs ajtó vágva.

(dió)


Ha megérik, nagyot pattan,

Olyan kerek, majd kicsattan.

Fogacskádon ám kifog,

Bizony, nem fog rajta fog.

Szegény, hiába sajog.

De ha kővel kupán vered,

Recseg, ropog, s kettéreped.

(dió)


Ha látod, fel nem veszed,

Ha nem látod, felveszed.

(rossz dió)


Minél többet eszel,

Annál több van a tálban.

(dióhéj)

Bartos Erika: Traktor

Berreg a traktor,
pöffen a füstje,
dübörög az úton,
indul a földre.

Durrog a traktor,
kattog a völgyben,
Zötyörög a hűvös
hajnali ködben.

Döccen a traktor,
zörren a zöldben,
döcörög a békés
reggeli csöndben.

Bartos Erika: Regölő

Egyet mondok, ugrik a béka,
Kettőt mondok, röppen a héja.
Hármat mondok, lépdel a kócsag,
Négyet mondok, indul a csónak.
Ötöt mondok, úszik a hínár,
Hatot mondok, gágog a gúnár.
Hetet mondok, szállnak a gémek,
nyolcat szólok, készül a fészek.
Kilenc óra, álmos a gólya,
Tíz kis csillag néz le a tóra.

Mozgással kísért versikék

Napsugaras nyárban
Nyújtózik a nyárfa.
(nyújtózkodás)
Kati, Feri, Böske,
Guggoljatok, csüccs le!
(guggolás)
Fújja a szél a fákat,
(törzshajlítás jobbra, balra)
Letöri az ágat reccs!
(guggolás)

Kicsi vagyok én,
(guggolás)
Majd megnövök én,
(nyújtózkodás)
Mint a tüdő a fazékból
Kidagadok én.
(karkörzés a test előtt)

Harangoznak délbe',
libapecsenyére,
Nincs itthon a gazda,
megeszi a macska.
(összekulcsolt kézzel törzshajlítás előre-hátra)

Kaszálj Pista, kalapálj,
Holnap délig meg ne állj!
(vízszintes kaszálás)

Hajlik az ág, fúj a szél,
Nyírfa lombja összeér.
Újra vissza, újra szét,
Rajta, rajta most elég.
(törzshajlítás nyújtott karral előre)

Kipp-kopp kalapács,
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek,
(kalapáló mozdulat utánzása törzsdöntéssel)
Uccu pajtás, kapj fel rája,
Úgy is te vagy a gazdája.
(lovagló mozdulat utánzása)

Repülnek a madarak,
(a karok oldalsó középtartásban)
Csattog a szárnyuk.
(tapsolás a fej fölött)

Mérleg vagyok billegek,
(karok oldalsó középtartásban)
Kezeimben súlyt viszek.
(billegés jobbra-balra)

Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.
(karkörzés a test előtt lassan, majd gyorsan)

Húzzuk a szekeret,
(húzás utánzása)
Forgatjuk a kereket.
(karkörzés)
Vezetjük az autót,
(csuklómozdulat)
Becsapjuk az ajtót.
(laza tenyérmozgatás)
 
Hétfőre, keddre,
Lépj az emeletre,
Egy, kettő, három,
Ezt a lépcsőt járom,
(helyben járás, magas térdemeléssel)
Egy, kettő, három,
(ujjak nyitogatása)
Apukámat várom
(taps)

Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség,
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.
(lassú és gyors járás)

Nyuszi fülét hegyezi,
(nyuszifül utánzása a fej két oldalán)
Bajuszát megpödöri
(pödrés utánzása)
Répát eszik,
ropp, ropp, ropp,
(összezárt ököllel répaevés utánzása)
Nagyot ugrik,
hopp, hopp, hopp.
(ugrálás)

Most jöttünk az erdőből,
A zöld erdő-mezőből,
Addig szökdécseltünk,
Míg idáig értünk.
(ugrálás) 

Hopp mókuska, mókuska,
Vékony karcsú Mariska
A verebek tánca,
Szoknyátoknak ránca.
(ugrálás)

Hosszú lábú gólya bácsi,
(helyen járás, magas térdemeléssel)
Mit akar ma vacsorázni?
(karok széttárása)
Békacomb brekeke,
Ugye bizony jól esne?
(a karok előre nyújtása)

Mackó, mackó ugorjál,
(páros lábon szökdelés)
Mackó, mackó forogjál,
(forgás)
Tapsolj egyet, ugorj ki!
(tapsolás, ugrás)

Így törik a diót
kopp-kopp
(sarokkoppantás) 
 Így meg a mogyorót
ropp-ropp
(ökölütögetés)

Bartos Erika: Mókus

Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.

Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.

Bartos Erika: Alma

Alma, alma, piros alma,
nyári napfény táncol rajta.
Piros alma csüng az ágon,
tele az ág minden nyáron.

Alma, alma, édes alma
jut belőle minden napra,
minden falat finom édes,
rágcsálja el, aki éhes!

Alma, alma, kerek alma,
illatos az almák halma,
lereszelem, pitét sütök,
délutánra elkészülök.

Bartos Erika: Sünvacsora

Sünpapának sok a dolga,
amit talál, hazahordja.
Túl a sűrű csipkebokron
hat kicsinye várja otthon.

az első a szilvát rágja,
másodiké lett a málna.
Harmadiknak barack jutott,
negyedik a meggyért futott.

Ötödiké lesz az eper,
hatodiknak jár a szeder.
Sünmama a körtét kapja,
sünpapának jut az alma.

Falatoznak, vacsoráznak,
bokor mélyén lakomáznak.

Anderkó Péter: Szeptember

Hűvös az éj, hideg a szél,
halványabb a napsugár.
Ki tudja már a sok gólya,
a sok fecske merre jár?

Elhervadtak a virágok,
sárgulnak a levelek,
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek.

Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek.
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek.

Kora reggel már dér fedi
odakinn a földeket,
Elbúcsúzik a fényes nyár,
siratja erdő s berek.

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
- türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
- de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.