- Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!
- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!
- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!
- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal Gyertyaszentelő!
2015. január 9., péntek
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol?
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre:
seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna
vele bálba.
Ilyen ő az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol?
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfedője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre:
seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna
vele bálba.
Ilyen ő az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
Gazdag Erzsi: A rigó levele
Levelet írt a rigó
frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
elolvastam róla.
Rigó - rovás - írással
két lábával írta:
- Jó lenne, ha valaki
ebédelni hívna.
frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
elolvastam róla.
Rigó - rovás - írással
két lábával írta:
- Jó lenne, ha valaki
ebédelni hívna.
Czeglédy Gabriella:Farsang
Belebújunk maskarába,
úgy megyünk a jelmezbálba.
Farsangolunk, vigadunk,
reggelig csak táncolunk.
Fittyet hányunk a hidegre,
vastag jégre, hóesésre.
Kint hóember szalutál,
idebent meg áll a bál.
úgy megyünk a jelmezbálba.
Farsangolunk, vigadunk,
reggelig csak táncolunk.
Fittyet hányunk a hidegre,
vastag jégre, hóesésre.
Kint hóember szalutál,
idebent meg áll a bál.
Drégely László: A kis csizma
Volt egy csizma,fekete,
Bőr a talpa, teteje,
Mászott hegyre,
Járt mezőt,
Éjjel aludt, ágy előtt,
Kiszolgált így öt évet,
hatodikon kivénhedt:
Bedobták a kamrába,
Egér lakik aljában!
Bőr a talpa, teteje,
Mászott hegyre,
Járt mezőt,
Éjjel aludt, ágy előtt,
Kiszolgált így öt évet,
hatodikon kivénhedt:
Bedobták a kamrába,
Egér lakik aljában!
Demjén István: Tél
Zizeg a drót
dudorász,
fa, kerítés
zúzmarás.
Borzas tollú
madarak
keresik a
magvakat.
Egyre jobban
havazik,
kereshetik
tavaszig!
dudorász,
fa, kerítés
zúzmarás.
Borzas tollú
madarak
keresik a
magvakat.
Egyre jobban
havazik,
kereshetik
tavaszig!
Szalai Borbála: Egy didergő kismadár
Egy didergő kis madár
rászállott a fára,
Kérő szemmel pillant be
a meleg szobába.
Kint fagyosan fúj a szél,
ajtó-ablak zárva,
mindent befedett a hó,
éhes a kis árva.
Kinyitom az ablakot,
kenyérmorzsát hintek
tudom, ha jön a tavasz
nem felejt el minket.
rászállott a fára,
Kérő szemmel pillant be
a meleg szobába.
Kint fagyosan fúj a szél,
ajtó-ablak zárva,
mindent befedett a hó,
éhes a kis árva.
Kinyitom az ablakot,
kenyérmorzsát hintek
tudom, ha jön a tavasz
nem felejt el minket.
Szalai Borbála: Fehér lesz minden
Hópihe libben,
Hópihe lebben,
Táncolva szállong
Egyre sűrűbben.
Fehér lesz minden,
Fehér lesz menten…
Nézd már, az ösvény
Eltűnt a kertben.
Hópihe lebben,
Táncolva szállong
Egyre sűrűbben.
Fehér lesz minden,
Fehér lesz menten…
Nézd már, az ösvény
Eltűnt a kertben.
Szalai Borbála: Volt egyszer egy kicsi manó...
Volt egyszer egy kicsi manó,
huncutkodó,
gonoszkodó.
Ez a pöttöm kópé törpe
fejét mindig
azon törte,
hogy valamit kitaláljon,
s másokat jól
megtréfáljon.
Történt, hogy egy verset talált...
képzeljétek,
mit is csinált:
nem töprengett rajta sokat-
felcserélte
a sorokat.
S a versnek, mit átfaragott,
igen furcsa
címet adott.
Hogy szavamat elhiggyétek,
elmondom a
verset néktek:
Hazug vers
Lovat patkol
a szakács,
gombócot főz
a kovács
Minden törpe
égig ér,
az óriás
zsebbe fér.
Me-me -mondja
a medve,
dirmeg-dörmög
a kecske.
Bajsza van a
madárnak,
szárnya meg a
cicának.
Tavi béka
turbékol,
a vadgalamb
kuruttyol.
Szobát fest a
kéményseprő,
kürtőt kotor
szobafestő.
Az egész vers
hazugság,
nincsen benne
igazság.
Ezt csinálta hát a manó,
az a huncut,
gonoszkodó...
Mi legyen most?
Nem is tudom.
A megoldást
rátok bízom!
huncutkodó,
gonoszkodó.
Ez a pöttöm kópé törpe
fejét mindig
azon törte,
hogy valamit kitaláljon,
s másokat jól
megtréfáljon.
Történt, hogy egy verset talált...
képzeljétek,
mit is csinált:
nem töprengett rajta sokat-
felcserélte
a sorokat.
S a versnek, mit átfaragott,
igen furcsa
címet adott.
Hogy szavamat elhiggyétek,
elmondom a
verset néktek:
Hazug vers
Lovat patkol
a szakács,
gombócot főz
a kovács
Minden törpe
égig ér,
az óriás
zsebbe fér.
Me-me -mondja
a medve,
dirmeg-dörmög
a kecske.
Bajsza van a
madárnak,
szárnya meg a
cicának.
Tavi béka
turbékol,
a vadgalamb
kuruttyol.
Szobát fest a
kéményseprő,
kürtőt kotor
szobafestő.
Az egész vers
hazugság,
nincsen benne
igazság.
Ezt csinálta hát a manó,
az a huncut,
gonoszkodó...
Mi legyen most?
Nem is tudom.
A megoldást
rátok bízom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)