2017. február 14., kedd

Diafilmek kicsiknek és nagyoknak



Útravaló...


Három zsák ravaszság

Rókáné komámasszonynak, amint egyszer a szőlőhegy mellett sétálgatott, erősen megfájdult a foga. Mit gondoltok, mire fájdult meg? Bezzeg hogy a szőlőre. Történetesen arra sétált Sündisznó asszonyság is, s ahogy meglátta a komámasszony, roppant megörült a találkozásnak.
- Ó ó, de rég nem láttam, kedves asszonyság - örvendezett a komámasszony. - Tudja mit? Menjünk ki a szőlőhegyre, s lopjunk szőlőt.
- Isten őrizz — mondotta Sündisznó asszonyság, tán hogy csapdába kerüljek?!
- Ugyan - bátorította a komámasszony -, ne féljen attól, kedves asszonyság. Annyi bennem a ravaszság, hogy három zsákot megtölthetnék vele. Majd kiszabadítom én kendet, ha csapdába kerül.
- Hát - gondolta magában az asszonyság —, csakugyan három zsákra való ravaszsága van a komámasszonynak, mért ne próbálna szerencsét?
Egykettőre kimentek a szőlőhegybe, ott szőlővel megrakodtak, aztán elindultak hazafelé. Na, nem messzire ha­ladtak, egyszerre csak ment volna tovább a komámasszony, de nem tudott! Csapdába esett őkelme!
- Jaj, jaj, kedves asszonyság — jajgatott a komámasszony,- segéljen!
- Mit? Én segéljek? - csudálkozott a sündisznó.
- Hát mire való a kend három zsák ravaszsága?
- Az ám három zsák ravaszság! - nyöszörgött a komám­asszony. - Amint egy árkon átugrottam, beleejtettem. Nincs kendnek valami ravaszsága?
- Hát bizony - mondotta Sündisznó csak egy van, de próbálja meg, hátha hasznát veszi. Tegyen úgy, mintha meghalt volna. A gazda majd kiveszi a csapdából, kend meg amíg a gazda arra készülődik, hogy megnyúzza –uccu!-, szaladjon, ahogy csak a négy lába bírja!
Úgy történt, ahogy Sündisznó asszonyság mondotta. Csakhamar jött a gazda, kivette komámasszonyt a csapdából, az meg uccu! -, mire a gazda nekikészülődött a nyúzásnak, árkon bokron túl volt.
Telt-múlt az idő, Rókáné komámasszony megint megkívánta a szőlőt, s merthogy először szerencsével járt, másodszor is hívta Sündisznó asszonyságot, hogy menjenek ki a szőlőhegybe. Na, ki is mentek, jóllaktak szőlővel, aztán elindultak hazafelé, de egyszerre csak csitt-csatt! - csattant valami, s hát, szegény Sündisznó asszonyság menne tovább, ha tudna, de nem tudott!
- Jaj, jaj, kedves komámasszony — visított az asszonyság —, ha istent ismer, segéljen!
- Ó, ó, istenem - sápítozott a komámasszony, de sajnálom kendet, asszonyság! Segítenék, hogyne segítenék, csak tudnék!
- Már hogyne tudna, mikor három zsák ravaszsága van kendnek!
- Csak volt, csak volt - sóhajtozott a komámasszony. - Nem mondottam a múltkor, hogy amint átugrottam egy árkon, mind a három zsákot beleejtettem?
- Hát menjen, kedves komámasszony, keresse meg! - rimánkodott Sündisznó asszonyság.
- No lám - mondotta a komámasszony -, ez nekem eszembe se jutott! Szaladok, kedves asszonyság, szaladok!
Bezzeg hogy szaladott, mert észrevette, hogy jön a gazda egy nagy furkósbottal! Mire a gazda a csapdához ért, árkon-bokron túl volt a komámasszony.
Na, szegény Sündisznó asszonyság, most mi lesz veled! Vele bizony az lett, hogy a gazda, mikor meglátta, nézte, nézte, aztán megsajnálta, a csapdából kivette, a sapkájába beletette, s mit gondolt mit nem, a gyerekeinek hazavitte.
Így volt, vége volt, mese volt.