Mesemorzsa: 2009. júl. 19.

2009. július 19., vasárnap

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kiskakas.

Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast.
"Búzát adjál, ne garast!”

Kiskakas a piacon
búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Gazdag Erzsi: A csavargó füstgyerek

Kémény száján füstgyerek
erre-arra tekereg.

Uzsgyé! Apja nem látja,
elindul a világba.

Szellő-szekér arra jár.
Kocsisára kiabál:

"Jó lenne, ha felvennél,
s egy faluig elvinnél!"

"Egy faluig? Kettőig!
Elviszlek a felhőkig!"

A felhőkig elvitte,
s az egyikre letette.

Most is ottan sírdogál,
soha haza nem talál.

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!

Garai Gábor: Vakondkergető

Tarló rögökön
csigaház,
kutya-csont!
törzs közt alagút,
belebútt
a vakond.

Gyűjtött szaporán
telelő
gabonát,
fonnyadt gyökerek
födözik
kapuját...

Garai Gábor: Tücsökdal

Zöld-arany erdőn
búvik az árnyék,
perdül a tisztás
szólal a síp;

hallod-e jószág,
fény-szüle csillag,
fény-szüle csillag
tancdala hív.

Most, kicsi zergém,
szökj le a sziklás
bú magasáról,
rúgjad a port:

két deli szarvad
ágabogára
színarany almát
ültet a hold.

Fazekas László: Őz

Őzsuta sétál zöld ligetben,
hóra elé szénám kitettem,
szélfogót vontam a csutából,
ne szenvedjen a szél fogától.

Kényesen lépked karcsú lába,
besétál szívem udvarába,
ropog, topog selymes gyepére,
rájár gazdája tenyerére.

Fazekas László: Eső

Ott kint szálas eső,
csorran a csorba eresz.
Őszi tücsök makacsúl,
szűntelenűl neszez.

Itt bent már egyedül
nézem, mit vet a fény:
bálna-e, hattyú-e vagy
szép mesebeli lény?

Óra ketyeg, már éjszaka
kullog a szembeni dombon.
Alszik a kis ház, alszik a
két kutya is a rongyon.

Fazekas László: A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.

Fazekas Anna: Békedal

Galamb szállott ablakomra,
frissen esett hó a tolla,
mennybolt színe szeme kékje,
maga szelíd, mint a béke.

Sarkig tárom ablakomat,
bebocsátom galambomat,
szívem várva várt vendége,
légy oly áldott, mint a béke!

Házam legyen puha fészked,
tiszta búza ízes étked,
fehér szárnyad fényes éke
életemnek, boldog béke!

Fagy ha dermeszt, nap ha éget,
vésztől, késtől óvlak téged,
drágább vagy, mint szemem fénye,
kedves küldött, szárnyas béke!

Szívem szelíd madárkája,
világ nyíló hóvirága,
téged óhajt népek népe,
meg is őriz - béke, béke!

Faludi Ferenc: Útravaló

Ne marasszuk, elmehet,
Amint tetszik, úgy vehet.
A faképtül végbúcsút,
előtte az országút!

Hajdi! elment jó korán,
éjfél után szaporán.
A kakas is megörült,
vígan szólott, hogy felült.

Minden lova rúgjon fel,
a rúdszege hulljon el,
repedjen a gyeplőszíj,
pincetokja folyjon ki.

A forgószél kergesse,
záporeső vezesse,
igen finom ember volt,
jó, hogy tőlünk elpatkolt!

Devecseri Gábor:Tréfás állatkerti útmutató

Ez a cinke oly picinke,
falevélből van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.

Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra,
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.

"Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
"Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."

Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.

"Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly."
Garázda kölykét inti így a moly.

Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.

Devecseri Gábor: Beröpül az ég a házba

Beröpül az ég a házba,
tele lesz a szoba éggel,
tele lesz a téli ember
keskeny szíve szélességgel.

Először csak ködkámzsában
jön a tavasz leskelődve,
aztán ez a kámzsa széthull:
csupa virág lesz belőle.

Csukás István: Sün Balázs

Erdõszélen,
erdőszéli
tölgy tövében
volt egy ház.
Abban lakott
hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól
bevacsoráztak
szűk lett nékik
az a ház,
s előfordult
ilyenkor,hogy
kívül rekedt
Sün Balázs.

Furakodott,
nyomakodott,
morgott, perelt
dühöngve,
semmit se ért,
mit tehetett,
lefeküdt a
küszöbre.

Telt az idő,
múlt az idő,
éjre éj és
napra nap.
Egyre többször
fordult elő,
hogy a házból
a legkisebb
kimaradt.

„Ebből elég!
Torkig vagyok!”-
kiáltott fel
Sün Balázs.
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk
ez a ház!”

„Éppen ezért
én elmegyek.
Szerbusz néktek
hat testvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és
Tihamér!”

Miután így
elbúcsúzott,
fogta magát,
elindult,
lába nyomán
porzott a vén
gyalogút.

Így baktatott,
így poroszkált,
szomszéd tölgyig
meg sem állt.
Ottan aztán
sürgött-forgott,
árkot ásott,
falat emelt,
tetőt ácsolt,
ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy
kalyibát.

„Így ni! – mondta. –
Most már végre ké-
nyelmesen
alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre
a nagyok!”

Falevélből
ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt
s hortyogott,
hogy csörögtek
s remegtek
az ablakok.

Éjféltájban
vihar támadt,
hajlítgatta
a vén fákat,
fújt a szél nagy
zajjal ám.
S arra ébredt,
hogy zörögnek
a kalyiba
ajtaján.

„Ki az? – szólt ki
fogvacogva. -
Ki kopogtat
éjnek idején?”

„Mi vagyunk az –
szóltak kintről.
Mi vagyunk a
hat testvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és
Tihamér!”

„Elvitte a
szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk
idekinn,
csuromvíz a
kabát rajtunk,
és az ing.”

„Jól van, jól van -
szólt Sün Balázs. –
Jövök már!”
s fordult a kulcs,
nyílt a zár.

Betódultak
mind a hatan
Tele lett a
kalyiba.
Kérdezte is
Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?”

Lefeküdtek,
elaludtak.
S arra ébredt
Sün Balázs:
Újra kicsi
lett a ház!
Mert az éjjel
ide-oda
lökődve
kiszorult a
küszöbre.

„Ejnye! – mondta
fejvakarva. –
Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!”

Ide kattintva megnézhető!
http://egyszervolt.hu/3d/almenu/mese/sunbalazs_l.htm

Csukás István: Egérmese

Dohogott az egér,
sosincsen friss kenyér!
Ahogy mondom, ezért
dohogott az egér.

A boltba bandukolt,
csukva volt az a bolt.
Ahogy mondom, úgy volt,
csukva volt az a bolt.

Végül is mit csinált?
Hát morzsát rágicsált!
Egyebet nem csinált,
csak morzsát rágicsált.

Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.

Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.

Csoóri Sándor: Zápor fiai

Csék, csék
bikacsék,
eső esik, nem jég.
Vízben
topogunk,
zápor fiai vagyunk,
csék, csék,
bikacsék.
Zir, zur
zivatar,
a szivárvány mit akar?
Villám a karmunk,
égről levakarjuk,
zir, zur
zivatar.
Ördög lánya
a húgunk,
zápor fiai vagyunk.
Mennydörgés
a kalapunk,
zir, zur
zivatar,
vizes lábbal elfutunk.

Csoóri Sándor: Teknősbéka

Teknősbéka, ha az ingét
ki akarja mosni,
nem kell neki teknőért
a szomszédba menni.
Leszereli, leemeli
a hátáról
könnyen,
s kezdheti a nagymosást
habos tengervízben.

Csoóri Sándor: Tavaszi bodzavers

Szoknyát varrat a bodza,
így készült a tavaszra,
csipkés szélűt
és puhát,
épp olyat, mint nagyanyja -
mert ha nem varratna,
hát csupasz maradna.

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a
dióhéjban?-
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szádat
tátsd ki!

Csanádi Imre: Záporos

Szél szisszen
mogorván
arany villám
kardot ránt.

Tikkadt
táj fölött
ezer ágyú
rádörög.

Zápor,
zápor,
földre
paláhol,
istenigazából!

Csanádi Imre: Vadkacsás

Szittyós réten,
tocsogós réten,
vadkacsa fészkel
zsombék-fészken.

Fekete tóban
fürdik-mosdik,
liliomok közt
szárítkozik.

Tó vize
tele tála,
Sipog sereg
fiókája.

Csanádi Imre: Pesti verebek

Hú, micsoda ricsaj ez,
tízezer veréb neszez;
tízezer parányi gömb,
nyüzsög, mozog odafönt.

Mindjárt kora délután,
tele velük a platán,
mintha levelek helyett
ők volnának a levelek.

Csanádi Imre: Nyármarasztó

Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
millió!
millió!

Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske:
pitypalatty,
pitypalatty!
nyár, nyár,
itt maradj!

Csanádi Imre: Keresgélő

Megyek, megyek,
mendegélek,
kerek erdőn
keresgélek:

vackort,
vadrózsát
virágszagú
szamócát,
nagykalapos
gombát,
de nem a bolondját!

Csanádi Imre: Ibolyászó

Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.

Hegy-völgy,
domboldal,
éled édes illattal.

Illattal,
édessel,
szívig szerelmetessel.

Lányok
nevetnek:
ibolyászni
mehetnek;
legényekre
lelhetnek.

Csanádi Imre: Hold

Újhold, holdkirály,
felhők fodrán sétikál,
billeg-ballag,
nagyot hallgat,
jegenye csúcsán
rápipál.

Csanádi Imre: Ficánkoló

Felleg szakadoz,
friss fű fakadoz,
bolyhos a barka -
boci, boci, tarka,
nagyot ugrik, ficánkol,
nem marasztja a jászol.

Csanádi Imre: Boglyázó

Érik a fű,
vágják rendre,
rend szénából
kis petrence,
petrencéből
kerek boglya...
Mit látsz róla,
öreg gólya?
Tücsköt,
bogarat -
neked is jut, ha marad!

Buda Ferenc: Négyen utaznak

Buszon ül Ádám,
Peti vonaton,
pattogtat Bálint
csacsifogaton.

Juliska nagy már,
s termete derék,
ha fölül, hát nyikoroghatsz,
taligakerék!

Buda Ferenc: Messzire nyargal

Messzire nyargal a zivatar,
elröpül a szelek szárnyán.
Zeng a mező,pendül a dal,
fennen fénylik a szivárvány.

Buda Ferenc: Kovács-mondóka

Hétfőn hevítek,
kedden kokszot keverek,
szerdán szerelek,
csütörtökön csűrök-
csavarok,
pénteken patkolok,
szombaton szöget verek,
vasárnap
ebédig
egyfolytában
vaságyamon heverek.

Buda Ferenc: Fűszál derekán ...

Fűszál
derekán
félve mászik a bogár.

Földre pottyan-
ott marad,
észrevétlen, mint a
mag.

Buda Ferenc: Esőt ígér

Esőt ígér
udvara a holdnak -
barátaink
hazabandukolnak.

Kék éjszaka
kúszik föl az égre,
ágyát veti
félvilág sötétje.

Benjámin László: Béke

Tavasz van, milyen szép tavasz van,
de jó futkosni a szabadban,
a fű magas, sűrű a lomb,
csíz búvik ott és vadgalamb,
száll a gyermekek nevetése.
Tavasz, vidámság - ez a béke!

Városban is a béke néz ránk,
kőművesek rakják a téglát,
kopácsolnak reggeltől-estig,
a ház egy-kettő felnövekszik,
kéménye füsttel ír az égre:
Sok épülő ház - ez a béke!

A falu kora reggel ébred,
malac, tehén, ló enni kérnek,
indul a traktor is a földre,
biztatja lovasát pöfögve:
jó munkádért jót várj cserébe -
kenyér, szalonna, tej a béke!

A fiúk sárga bőrlabdája,
a kislányok hajasbabája,
a balatoni nyaralás,
a képeskönyv és a kalács, -
ami szép és jó, mind a béke,
tőle a cukor édessége.

Szülőnk és testvérünk a béke,
apánk, anyánk is harcol érte,
hogy bántódás többé ne érje,
pusztuljon minden ellensége.
Jóviselettel, tanulással
beállunk ifjú seregébe!

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Bella István: Reggel

Gyönyörű, gyönyörű az idő!
Piros kiscsikó a nap,
a mélyből
most bukik elő.
Végigfut az égen
a kék füvű réten,
sörénye:
szép nevetése
csapdos utána...

Pattanj, piros huszárom,
falovadra,
vágtass, vágtassunk
a nyomába!

Bella István: Mondóka

Csitt, csatt, csutka, csütörtök,
kisült-e már s sülttök?
Ha már kisült a sülttök,
én akkorát süvöltök,
hogy rögtön lecsücsültök.
Balázska, a kisördög,
idefut meg odafut,
jól bevágja a kaput,
elviszi a sülttököt:
fújhatjuk a früstököt.

Babits Mihály: Hold

Szerte feketén
Lapul a gyom,
A fűz a kút fölött
Búsul nagyon.
Gyászol a felhő
Fehér ruhájában,
A Hold, a szemtelen
Hízik javában.

Gyom alól szól a
Tücsökzene.
Este szép igazán
A jegenye,
Nyújtózik az égnek,
De csak hiába
A Hold, a szemtelen,
Nevet magában.

Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
“Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”

Áprily Lajos: Fellegek

Gömbfelhők szállnak át a hegy mögül,
libegve ússzák át a fél eget.
A völgyben óriás-fiúcska ül,
s szappanbuborékokat ereget...

Az erdőket jeges szél verte meg,
felettük éhes ölyv köröz kevélyen.
Hová lettek a bárány-fellegek?
Nagy farkas-felhők felfalták az égen.

Cini-cini muzsika - Betűrendes név- és címmutató

BETŰRENDES NÉV- ÉS CÍMMUTATÓ

Ady Endre:

Balzsamtündér postája

Arany János:

Juliska elbujdosása

Áprily Lajos:

Babits Mihály:

Hold

Bella István:

Beney Zsuzsa:

Anya dúdolja

Benjámin László:

Béke

Útravaló

Fazekas Anna:

Békedal

Cinkecsalogató

Mozdony

Jankovich Ferenc:

József Attila:

Juhász Ferenc:

Fekete taréjú szántás

Juhász Gyula:

Mese

Kalász Márton :

Károlyi Amy:

Hívjad a ...

Kassák Lajos:

Kisfaludy Károly:

Szülőföldem szép határa ...

Kiss Anna:

Kiss Benedek:

Kiss Dénes:

Labdajáték

Háromkirályok

Altató

Páskándi Géza:

Petőfi Sándor:

Pósa Lajos:

Hintóka-ringóka

Radnóti Miklós:

Rákos Sándor:

Rónay György:

Hazudós mese

Sebők Éva:

Simai Mihály:

Simon István:

Április 4.

Simon Lajos:

Somlyó György:

Kisbálint verse

Somlyó Zoltán:

Hóvirág

Szabó Lőrinc:

Szász Károly:

Miből lesz a kalácska?

Szepesi Attila:

Szép Ernő:

Takács Zsuzsa:

Pólyás

Takáts Gyula:

Tamkó Sirató Károly:

Tandori Dezső:

Óvodások ballagó-dala

Tarbay Ede:

Ténagy Sándor:

Tordon Ákos:

Jégeső

Varga Katalin:

Várnai Zseni:

Hull a hó

Vasvári István:

Tíz kicsi ló

Magyar népköltés :

Ady Endre: Balzsam tündér postája

Mióta csak gyerekek vannak,
(Hallgassatok ide, gyerekek.)
Aranyos, tele tarisznyával
Este elindul Balzsam tündér,
Hogy tik boldogok legyetek.
Hozza nektek a nagyszerű jókat,
Az enni- meg örülnivalókat.
Óh, be jó tündér ez a tündér.

De van egy nagy átka szegénynek:
Sokan vannak a haragosak,
Gonosz tündérek sötét szárnnyal.
(Rosszak voltak, elcsapták őket)
Ezek leskelődnek csúful sokat
S mit nektek hozna, gyerekek, nektek,
Tarisznyájából kiszedegetnek
Sok édeset, vígat, bölcset, jót.

Minden este
Jön a posta,
Posta-kürt nincs,
Csöndben hozza
Tarisznyáját
Balzsam tündér,
Mert gonosz kéz
Megmotozza.
Néha-néha
Mindent elszed
S elkobozza,
Mit csak hoz a
Tündér-posta.
De a posta
Mégis posta,
Sokszor jön meg
Megrakodva
S Balzsam tündér
Mosolyogva
Sok holmiját
Gyerekek közt
Szerte-osztja.
Ilyen posta
Ez a posta,
Ezt a verset
Is az hozta.

Hoz játékot,
Hoz meséket,
Édes álmot,
Csoda szépet.
Virgácsot is
Aki vétett
Kaphat tőle.

Néha-néha
Nincs csak félig,
Sok holmiját
Kicserélik.
Rossz tündérek
Akkor bátrak,
Hogyha Balzsam
Belefáradt
Rossz gyermeket
Jóvá tenni,
Hazugokkal
Veszekedni.
Ilyenkor a
Posta mást hoz,
Jeles helyett
Szekundát hoz.
Sok bánatot,
Kevés kedvet,
Sírást hoz a
Jókedv helyett.

Szegény-szegény, jó Balzsam tündér,
Mint kell értetek harcolnia
Aranyos tarisznyáját védve,
Hogy a nektek szánt szépet és jót
El ne rabolja senki fia.
Hozza nektek a tréfa rakását,
Szülőtök csókját, simogatását.
(Minden szépet Balzsam tündér hoz.)

Ha jók vagytok, Balzsam tündér győz,
Legyőzi az ellenségeit,
Vakációt, mese-délutánt hoz
S jót csak a rossznak nem tud hozni.
(De ugye, hogy nincs rossz senki itt?)
Segítsetek a szegény Balzsamnak,
A rossz tündérek sokan vannak
S a jó tündért meg kell becsülni.

Oldalak

2009. július 19., vasárnap