Tóth Anna: Télapó és a mókusok

Rég levették lombjaikat
Erdőben a karcsú fák.
Hó tündérek pihét szórnak
Ettől fehér már a táj.


Télapó is készülődik,
Várják őt a gyerekek,
Száncsengőjét fényesíti
Puha ruha, s lehelet.


Két kis mókus szánkó mellett
Éppen arról suttognak,
Meglepik a Télapót, és
Elbújnak a puttonyban.


Város felé elindulnak.
Van rajtuk egy takaró.
Hideg ellen ajándékát
Így védi a Télapó.


Óvodában öreg apó
Felakasztja zubbonyát,
Ősz szakállát megsimítja,
S kitakarja puttonyát.


Elővesz egy hajas babát.
Mesekönyvet, kis traktort,
S nem érti, hogy mért mocorog
Amit éppen megmarkolt.


Két kis mókus előbújik.
Ujjongnak a gyerekek.
Simogató kezeikből
Sugárzik a szeretet.


Jaj, de gyorsan száll az idő!
Búcsúzik a kis fogat.
Sietnek az erdő felé,
Mindjárt itt az alkonyat.


Eközben az erdőlakók
Éppen arra gondolnak,
Nem jön el az öreg apó,
Pedig mindig jók voltak.


Sötétségben bagoly huhog:
Ütögessünk jégcsapot!
Csilingelő zenéjével
Hívogassuk Télapót.


Muzsikaszó szinte szárnyal.
Télapó is énekel.
Jégcsapocskák szólamára,
Így már könnyen lépeget.


Megtalálják végre egymást.
Gazdát lel sok ajándék.
Két kis mókust erdőlakók
Elfogadnák barátként.


Öreg apó fa ágára
Felakasztja puttonyát,
Így a két kis gézengúznak
Átadja új otthonát.


Elbúcsúzik mosolyogva.
Gyönyörűen hull a hó.
Megszólal a kicsi csengő,
Ahogy elmegy Télapó.

Tóth Anna: Meglepetés Mikulásnak

Kerek erdő közepében
Állt egy csodás házacska.
Ott lakott a sün, az egér,
Mókus és a nyulacska.

Tél volt, így a kandallóban
Száraz faág ropogott,
Kertjük mellett vidám dalként
Kicsiny patak csobogott.

- December van, hull a hó is,
Most jön majd a Mikulás.
Készíthetnénk süteményből
Sok kis mézes figurát.

Igen ám, de nem volt mézük,
Így a boltba siettek.
Cserébe az üveg mézért
Mogyoróval fizettek.

Otthonukban süteményhez
Felütöttek tíz tojást,
Ügyeskedve formázgattak
Csillagot és csíkocskát.

Mire készen lett a tészta
Kopogott a Mikulás.
Szégyenlősen lábát leste,
Arca tiszta pirulás.

-Nézzétek a gyaloglástól
Csizmám talpa kiszakadt.
Zsákomban az ajándéknak
Több mint fele itt maradt.

-Vedd le gyorsan vizes csizmád.
Látod itt a kandallót?
Szunyókálj, míg ruhád szárad,
Dúdolunk egy altatót.

Mikor már az apó aludt,
Mókus szökkent padlásra.
Gondolta, hogy kincset rejthet
Odafönt a nagytáska.

Talált bőrt, és vékony zsinórt,
De a tűt azt nem lelte.
Süni intett, ő tüskéje
Biztos jó lesz helyette.

Pici mancsok fürgén jártak,
Felvarrták a foltocskát.
Apó ébredt, és az arca
Csupa-csupa boldogság.

Süteményt, és vendéglátást
Hálálkodva köszönte,
De legjobban csizma talpa
Fakasztotta örömre.

Apókának dolga volt még,
Így a rétig kísérték.
Továbbra is jók maradnak-
Búcsúzáskor ígérték.

Hazaérve ezüst fényben
Csillogott a kicsi ház,
Fenyőfát és ajándékot
Hagyott ott a Mikulás.

Nagy Gábor: Őszi-téli mondóka

Hullanak a levelek,
Így köszöntik a telet.
Búcsúzik a morcos ősz,
Csak még kicsit elidőz.

Hófelhőket hoz a szél,
Sok-sok titkot elmesél.
Varjúcsapat mondja: kár!
Bárcsak jönne már a nyár!

Deres hajnalban a rét,
Sárgult fűben szerteszét
Fagyoskodó verebek,
Nem szeretik a telet.

Róka fut az avaron,
Szarvas lépked a havon,
Zúzmara van a fákon.
Jöjjön a tavasz, várom!