M. Simon Katalin: A cinege lakomája

Kéksapkájú cinegének
igen nagy a gondja,
nehezen kerül ebédje
téli zimankóban.

Ide-oda röppen bátran,
bízva, reménykedve,
hátha rátalál mezőknek
rejtett kincseire.

Keres, kutat földön, fákon,
és egyszer azt látja,
út szélén egy csipkebokor
hívja uzsonnára.

Bartos Erika: Szélbújócska

Havas a házunk, havas az utca,
Reggeli szél a hajamat fújja.

Teleszór hóval, beborít dérrel,
Bújócskázom a nevető széllel.

Fa mögé bújok, utolér nyomban,
Szaladok fürgén, megelőz gyorsan.

Futok a hóban, libben a sálam,
Fütyörész vígan, sebesebb nálam.

Nyílik az ajtó, törlöm a lábam,
Meleget ont a kályha a házban.

Zörren az ablak, Szél koma rázza,
holnap is eljön, ezt dudorássza.

Susogó karját búcsúra inti,
Hópihecsokrát szanaszét hinti.

Tarbay Ede: Sári, Biri, Borbála

Sári, Biri, Borbála,
tormát viszen Tordára.
Délben sütnek pecsenyét,
s amíg rotyog
fire-forog
a kondérban az ebéd
a tűz mellett összeülnek,
asszonyt-embert
lecsepülnek,
a pecsenye odaég!

Szuhanics Albert: Mikulásvárás (részlet)

Nagy szakállú Télapó
a jöttödet várom.
Tudom hogy megérkezel,
csengő-bongó szánon!

Nagy pelyhekben hull a hó,
hóembert csináltunk.
A kertünkből integet,
el ne kerüld házunk!

Sok hópihe szálldogál,
a száncsengőt halljuk.
Nagy örömmel fogadnánk,
de már mélyen alszunk...

Matos Maja: Mézeskalács

Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.

Jaj! A tálban alig maradt,
mind a kezeimre ragadt!
Meglisztezem, újragyúrom,
Jó vékonyra ki is nyújtom.

Csillag, csengő meg szívforma,
Kis tepsibe sorba rakva.
Nyomok bele dísznek meggyet,
Mandulát és diót, egyet.

Szép barnára sült a kalács,
illatával megtelt a ház.
Karácsonyi angyalcsapat,
Szimatol az ablak alatt.

cimet= fahéj régies neve