Egy borús nyári napon bánatoson
üldögélt a lapulevél alatt Babóca, a katicakislány és Bogyó, a csigafiú.
Hirtelen kisütött a napocska, és
újra kék lett az ég. A nyári zápor azonban nem állt el.
Csakhamar csodaszép szivárvány
jelent meg az égen. Bogyó és Babóca ugrándoztak örömükben.
- Jaj, de gyönyörű! - kiáltoztak.
Bogyó elhatározta, hogy felmászik
a szivárványra, és lecsúszik róla.
- Ugyan, Bogyó - mondta Babóca - a
szivárványra nem lehet felmászni!
- Én akkor is megpróbálom! -
válaszolta eltökélten a kis csiga.
Első próbálkozása azonban nem
járt sikerrel.
- Sebaj - mondta Babócának -, biztosan
a másik oldalról kell próbálkoznom! - és már szaladt is a szivárvány másik
végéhez.
De a szivárványra innen sem
sikerült felmásznia. Babóca megpróbálta lebeszélni Bogyót a tervéről.
- Bogyó, hidd el, a szivárványra
nem lehet felmászni! - győzködte az izgatott csigafiút.
Ám Bogyó új tervet eszelt ki.
- Létrán fogok felmászni! -
mondta büszkén.
- Jaj, Bogyó, nem lesz ennek jó
vége! - aggodalmaskodott Babóca.
Babócának igaza lett. Amint Bogyó
megpróbált átugrani a létráról a szivárványra, a létra feldőlt, a kis csiga
pedig a földre pottyant. Bogyó egyre bosszúsabb lett. Babóca kérlelni kezdte:
- Gyere, játsszunk inkább valami
mást!
Bogyó azonban nem adta fel. Nagy
köteg lufit hozott, és a lufikba kapaszkodva felrepült a magasba, a szivárvány
fölé.
- Figyelj, Babóca, innen biztosan
sikerül ráugranom a tetejére!
De ez a terve sem sikerült. Amint
elengedte a lufikat, nyomban a földre zuhant, a lufik pedig elszálltak a felhők
közé. Babóca kétségbeesve szaladt Bogyóhoz.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Kutya bajom - duzzogott Bogyó.
Bogyó annyira elkeseredett, hogy
Babóca alig győzte vigasztalni.
- Nézd, szedtem neked virágot! -
kedveskedett.
De Bogyót semmi sem tudta felvidítani.
Közben elállt az eső, és a szivárvány is eltűnt.
Kézen fogva baktattak hazafelé.
Babóca kitartóan vigasztalta Bogyót. - Ne lógasd már az orrod! Holnapután lesz
a harmadik születésnapod! Biztosan sok szép ajándékot kapsz majd!
Hazaérve Babócának remek ötlete
támadt.
- Készítek Bogyónak egy
szivárványcsúszdát! - gondolta magában.
- Akkor valóra válhat az álma,
lecsúszhat egy szivárványon!
A csúszda elkészítésében
Baltazár, a méhecske és Pihe, a lepkekislány is segített.
Babóca, Baltazár és Pihe a
szivárvány színeire festették a csúszdát.
Sárga papírba csomagolták, kék
szalaggal átkötötték.
A három barát csokitortát is
sütött Bogyónak. A tortára három gyertyát tettek.
Ezután Pihe és Baltazár
átkísérték Bogyót Babóca házához, minden készen állt a születésnapi zsúrhoz.
- Akkor most mutassuk meg az
ajándékot! - kiáltotta Baltazár, és lehúzta a csúszdáról a csomagolópapírt.
Bogyó hatalmasat ugrott örömében.
_ Egy igazi
szivárvány! Egy szivárványcsúszda! - ujjongott.
Babóca pedig átnyújtotta Bogyónak
a csokitortát.
- Kipróbálhatom a csúszdát? -
kérdezte Bogyó.
- Persze! - válaszolta Babóca.
Bogyónak nagyon tetszett a szivárványcsúszda,
újra és újra lecsúszott rajta. Pihe és Baltazár táncra perdültek örömükben.
- Nahát, Babóca! - szólt végül
Bogyó a katicakislányhoz.
- Ez nagyon jó ajándék, köszönöm!
Aznap még sok barát eljött, hogy
felköszöntse Bogyót. Eljött Ugri, a szöcskekislány, Döme, a krumplibogár.
Szellő, a szitakötő-kislány, sőt még Vendel, a szarvasbogár is. A csigafiú
mindenkinek megengedte, hogy kipróbálja új csúszdáját.
Bogyó, Babóca és barátaik késő
estig csúszdáztak. Aznap Bogyó különösen jókedvűen feküdt le aludni.
- Micsoda születésnap volt ez! -
sóhajtott fel boldogan.