2024. március 1., péntek

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág


Csilingel a gyöngyvirág

Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.

Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
"hej mi lesz itt este!"

Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!

2023. november 24., péntek

Galambos Bernadett: Az ajándék




Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.

Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
Járnék csengettyűkkel
fehér holdsütésben.

Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
Aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
Melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!

2023. szeptember 22., péntek

Dudás Eszter: Levéltánc


Ring a levél jobbra-balra (jobbra-balra lépés)

Táncot lejt az esődalra. (jobbra-balra lépés) 

Forog körbe, csak úgy pörög (forgás) 

Földre esik s közben zörög. (leguggolás és kopogás) 

Süni cammog, észreveszi (guggolva körbenézés)

Télre bizony jó lesz neki. (összegömbölyödés)

Mozgással kísért vers: Bal, jobb...

 Bal, jobb, bal, jobb,

lépteket hallok. (ütemre lépünk)

Így dübög az elefánt, (dübögünk a lábunkkal)

így oson a macska, (lábujjhegyen lépkedünk)

így szalad a kisegér, (apró, gyors léptekkel futunk)

így fut a lovacska.(nagyobb lépéssel futunk)

2023. szeptember 19., kedd

Czeglédi Csilla: A kis sün és az óriási tök


A kis sün egész nyáron szorgalmasan gondozta a dombtetőn álló kiskertjét. Büszke volt a szép veteményre, főleg a hatalmas tökre, ami akkorára nőtt, hogy nagyobb lett még a gazdájánál is! Minden nap megcsodálta, hogy mennyire szép, milyen kerek, micsoda élénk narancssárga héja van. Alig várta, hogy beérjen, és hazavihesse.

Egy szép őszi napon aztán megkopogtotta a tököt, alaposan meg is szaglászta, és úgy döntött, hogy elérkezett a nagy nap, betakaríthatja a tököt. Tudta, hogy nem lesz könnyű hazavinni, ezért okosan talicskát is hozott magával. Úgy gondolta, hogy valahogy majd beleteszi, és utána már könnyű lesz a talicskát letolni a völgybe.

Elvágta a tök szárát, és szuszogva, nyögve igyekezett a talicskába tenni, de az nagyon nehéz volt, a kis sün lába pedig hirtelen megbotlott egy gyökérben. A tök ettől kicsúszott a kezéből, és sebesen gurulni kezdett lefelé a dombról!

A kis sün szaladt utána, de rövid lábain sehogy sem tudta utolérni! Ekkor összegömbölyödött, mint egy labda, és gurult, gurult a tök után. Igen ám, de így meg nem látta jól, hogy a tökből lett labda merre jár. Éppen arra járt a kisegér, és csodálkozva látta, hogy arra gurul egy óriási tök, utána pedig szaporán a kis sün! Ő is utánuk szaladt, hátha tud valahogy segíteni.

Meglátta őket a vakond, aki éppen kidugta a fejét az egyik föld alatti járatából. Vaksin pislogott, azt hitte, hogy becsapta a szeme, hiszen sebesen elgurult mellette egy óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, hátul pedig loholt a kisegér. Nosza, kapta magát, ő is utánuk indult.

Ekkor arra jött az öreg medve-apó, és a hasát fogta nevettében az eléje táruló látványra! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utána lihegve loholt a kisegér, hátul pedig a vakond csámpázott, fel-felbukva a göröngyökben, gyökerekben, amelyeket szegény alig-alig vett észre.

Medve-apó azt brummogta:

-Brumma-brumma, várjatok csak, én nagyobbakat lépek, ízibe’ elkapom ezt a szökevény tököt! Ezzel ő is elindult utánuk.

Már majdnem leértek a domb aljára, amikor megpillantotta őket a mezei nyúl, a környék leggyorsabb futója. Bajuszkája száz felé meredezett ámulatában, amikor megpillantotta a furcsa futóverseny résztvevőit! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utánuk lihegve loholt a kisegér, mögötte csámpázott a vakond, leghátul pedig medve-apó cammogott fújtatva, és közben az orra alatt dörmögött valamit arról, hogy micsoda világ az, ahol még a tökök is csak úgy ész nélkül szaladgálnak, bezzeg az én időmben…

De a nyuszi a többit már nem hallotta, mert úgy gondolta, hogy neki aztán mindegy, miért szalad mindenki, olyan már csak nem fordulhat elő, hogy nem egy nyúl nyeri meg a futóversenyt! Méghozzá a csúcstartó!

Elrugaszkodott, és csakhamar utolérte medve-apót, játszi könnyedséggel hagyta le a vakondot, leelőzte a kisegeret és már éppen a kis sün elé lépett, amikor a tök gurultában ugrott egyet, nekiesett egy éles sziklának, és abban a pillanatban darabjaira szakadt!

A nyulat tetőtől-talpig narancssárga tökpüré borította, még a bajuszáról is csordogált egy kevés! Az állatok odaértek, körbeállták, és amennyire csak a sok futástól tudtak, jóízűt kacagtak.

A kis sün ide-oda gurult nevettében, de még az öreg medve apó is annyira hahotázott, hogy a könnyeit törölgette! Végül a nyúl is kuncogni kezdett, és lenyalta az ajkára ragadt zöldséget. Nagyon ízlett neki! Így aztán, mivel hazavinni már nem lehetett, az állatok körbeülték a szétszóródott tökszeleteket, és jóízűen befalatozták az összeset! Attól kezdve még sokáig emlegették a történetet a kis sünről, és az óriási tökről.

Forrás: Szívhez szóló-Czeglédi Csilla szerzői oldala

2023. május 31., szerda

Bartos Erika: Kicsi ház












Két kis ablak van a házon,
Hogy a házunk jobban lásson.
Van neki egy ajtó-szája,
Hogyha álmos,nagyra tátja.
Van neki egy lámpa orra,
Világít,mert az a dolga,
Van rajta egy csúcsos sapka,
Cserepekből van kirakva.
Tetejében ott a kémény,
Kipucoljuk tavasz végén.
Eresz-fül a sapka alatt.
eső után vizes maradt.
És a háznak hol a lelke?
Én vagyok a lélek benne!
Kicsi házban vígan élek,
Senki mással nem cserélek.

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

 


Itt keringél a kismadár, (tenyerében körözünk)

Itt szalad, ide búvik, (két ujjal felszaladunk a hónaljhoz)
Kusz, kusz, kusz. (csiklandozás, vagy csipkedés mintha madárcsőr lenne)

Sokszor egymás után! Nemcsak tenyérből, feje tetején is indíthatjuk!

Száll a madár száll...


Száll a madár száll, 
ki vállára száll?
Szálljon ......- a gyermek neve - és odaadjuk neki a babzsákot.
Akinél a babzsák van így válaszol: Ide bizony ne szálljon! Szálljon ...... - másik gyereknek dobja a babzsákot. 

Hasítom, hasítom...

Hasítom, hasítom,
Vágom, vágom,
Szúrom, szúrom,
Könyökölök, könyökölök,
Pacsit adok, pacsit adok,
Megpuszilom, megpuszilom

(A gyermek tenyerébe kezünkkel hasítunk, mintha fát vágnánk, majd vágunk, mint a kenyeret, mutatóujjunkkla belebökünk, könyökünkkel belekönyökölünk, beletapsolunk, majd jól megpuszilgatjuk)

Mondóka a fáról

     


                                            

Télen hóbozontos, (megborzoljuk a haját)

tavasszal bimbózós, (meghúzzuk a fülét)

nyáron fűzfalombos, (lesimítjuk a szempilláit)

ősszel ázós-fázós. (összebújunk, átöleljük egymást)

2023. május 10., szerda

Shel Silverstein: A jóságos fa


 

Volt egyszer egy fa, s a fa szeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap elment a fához, összegyűjtötte a leveleit, koronát készített belőlük és azt játszotta, hogy ő az erdő királya.

Felmászott a fa törzsén, evett a fa almáiból, himbálózott az ágain, és bújócskát játszottak. Amikor a fiú elfáradt, elszunnyadt a fa árnyékában. A kisfiú szerette a fát, nagyon-nagyon szerette, a fa pedig boldog volt.

Telt-múlt az idő, a kisfiú felcseperedett, és a fa egyre gyakrabban maradt egyedül. A fiú egyszer eljött a fához, és a fa így szólt hozzá:

- Gyere fiú! Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, edd meg az almámat, játssz a lombom alatt, és boldog leszel.

- Már túl nagy vagyok a famászáshoz és a játékhoz. – mondta a fiú – Mindenfélét szeretnék vásárolni. Pénzt szeretnék. Tudsz nekem pénzt adni?

 

- Nagyon sajnálom, - mondta a fa - de nincs pénzem. Csak leveleim és almáim vannak. Szedd le az almáimat és add el a városban. Így szerzel pénzt, és boldog leszel.

A fiú tehát felmászott a fára, leszedte az almákat, és elvitte magával a városba. A fa boldog volt.

De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza, és a fa szomorú lett.

Egy nap a fiú visszatért, és a fa megremegett az örömtől. Hívni kezdte a fiút:

- Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, és légy boldog.

 

 

- Túlontúl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy fára másszak. – mondta – Házat szeretnék, hogy feleségem és gyerekem lehessen. Tudsz nekem házat adni?

 

- Nincs házam, - mondta a fa – az erdő az én otthonom. De törd le az ágaimat, és építhetsz belőlük házat. Akkor boldog leszel.

A fiú pedig letörögette a fa ágait, s elment, hogy felépítse belőlük a házát. A fa boldog volt.

De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza. A mikor visszajött, a fa annyira boldog volt, hogy csak nagy nehezen tudott megszólalni.

- Gyere fiú! – suttogta - Gyere játszani!

 

- Öreg és szomorú vagyok én már a játékhoz. – mondta. Hajót szeretnék, hogy elmehessek innen messze. Tudsz nekem hajót adni?

 

- Vágd ki a törzsemet, és készíts magadnak hajót. – mondta a fa – Í gy majd eljutsz messzire, és boldog leszel.

A fiú kivágta a fa törzsét, és épített magának hajót, ami elvitte messzire. A fa pedig boldog volt, de nem olyan nagyon boldog.

Hosszú idő után, a fiú újra visszatért.

- Sajnálom fiú, - mondta a fa – nem maradt semmim, amit adhatnék neked. Az almáim mind elfogytak.

 

- A fogam már gyenge az almához – felelt a fiú.

 

- Nincsenek már ágaim – mondta a fa.

 

- Nem baj, úgysem tudnék rajtuk hintázni – felelt a fiú.

 

- Nagyon sajnálom, - mondta a fa. bárcsak adhatnék neked valamit, de nem maradt semmim. Csak egy kivágott, öreg farönk vagyok. Ne haragudj.

 

- Nekem nem kell sok, - felelte a fiú - csak egy rendes hely, ahol lepihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.

 

- Ha csak ez kell, - mondta a fa, és kihúzta magát, amennyire csak tudta – egy kivágott farönk is alkalmas arra, hogy leüljenek, és megpihenhessenek rajta. Gyere fiú, ülj le, és pihenj.

És a fiú leült. A fa pedig boldog volt.


2023. március 21., kedd

Lackfi János: Altatgatós


Aki nem tud elaludni,
számoljon sok pici bárányt,
egyik hasán göndör bunda,
másiknak meg folt a hátán.

Harmadiknak orra vicces,
negyediknek szeme ugrál,
ötödiknek szája széles,
hatodiknak füle szétáll.

Hetediknek foga csámpás,
nyolcadiknak körme koccan,
kilencedik feje kócos,
tizedik meg alszik gyorsan.

Aki nem tud elaludni...

2023. január 10., kedd

Mesék, történetek, könyvek szociális érzékenyítéshez


Mesék:


Süketek városa - ujgur népmese

A süket, a vak és a kopasz - magyar népmese

A három selyp leány - magyar népmese

A három együgyű leány- magyar népmese


Könyvek:

  • Bartos Erika: Őrangyal
  • Melanie Watt - Szabó T. Anna: Cidrimókus barátot szerez (Tessloff és Babilon, 2013)
  • Hohol Ancsa - Boris Juli: Terka, a világutazó (Móra Kiadó, 2015)
  • Böszörményi Gyula - Agócs Írisz: Emberke színe (Csimota Kiadó, 2009)
  • Szegedi Katalin: Lenka (Csimota Kiadó, 2010)
  • Szegedi Katalin: Palkó (Csimota Kiadó, 2013)
  • Agnes Lacor - Gwen Le Gac - Szabó T. Anna: Lili (Csimota Kiadó, 2011)
  • Shona Ines - Agócs Írisz - Varró Dániel: A játszótér olyan, mint a dzsungel (Kolibri Kiadó, 2014)
  • Stephanie Schneider: Elefántok a házban (Centrál, 2016)
  • Nyilasi Judit - Agócs Írisz: Wan-Wan és a kacagóvirág (Pongrác Kiadó, 2010)
  • Tine Schulz - Anja Tuckermann: Sokfélék vagyunk! (Pozsonyi Pagony, 2015)
  • Timo Parvela: Miú és Vau (Kolibri Kiadó, 2012)
 Forrás:https://egigero.hu/erzekenyito-gyerekkonyvek-nyitottsag-elfogadas-tolerancia#sthash.lttonsUF.dpbs

  • Maurice Sendak: Ahol a vadak várnak (Kolibri Gyerekkönyvkiadó)
  • Orit Gidali – Aya Gordon-Noy: Nóra, a gondolatolvasó
  • Michael Schober: Barátom, Gombocska – és a mágikus levelek története
  • Harcos Bálint – Dániel András: A csupaszín oroszlán
  • Julia Donaldson – Axel Scheffler: Kvirtek és kvartok

Forrás: https://wmn.hu/kult/53413-10-erzekenyito-konyv-gyerekeknek


  • Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás (Pagony Kiadó)
  • Marék Veronika: A csúnya kislány (Móra Kiadó)
  • Julia Donaldson: A Graffaló (Pagony Kiadó)
  • Juliad Donaldson: Az öt csúfság (Pagony Kiadó)
  • Csukás István: Süsü (Könyvmolyképző Kiadó)
  • Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni (Móra Kiadó)
  • Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról (Pagony Kiadó)
  • Csukás István: Pom Pom meséi (Gesta Kiadó)

Forrás: https://egigero.hu/erzekenyito-gyerekkonyvek-3-resz-empatiafejlesztes#sthash.whhjbD6v.dpbs

A három együgyű leány


Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy jómódú nagygazda özvegyasszony, s annak volt három erősen szép leánya. Olyan szépek voltak, tudjátok-e, hogy a napra lehetett volna nézni, de reájuk nem. 
De az volt a baj, hogy mindegyiknek volt egy kicsi hibája. Az egyik egy kicsit pösze volt. Annak régebben úgy mondták, hogy csepűnyelvű. A másik egy kicsit rövidlátó volt. Annak régebben úgy mondták, hogy tyúkszemű. A harmadik pedig örökké kacagott. Ha kellett, ha nem, csak, hihihi, hehehe, hahaha, örökké kacagott. 
Búsult is eleget az anyjuk, kihez tudja férjhez adni őket, mert a faluban mindenki ismerte a leányokat. Egy legény se került, aki feleségül kérte volna őket. De halljátok-e, hogy, hogy nem, a bíróhoz jött egy kanászlegény, s az még nem tudta, hogy ezek a leányok milyenek. Reggelente hajtotta ki a disznókat, s az asszony egyszer kiállott a kapuba, s azt mondja a legénynek: 
- Hallod-e, édes fiam, én hallottam, hogy te árva legény vagy, s én nagyon sajnálom az ilyen árva legényeket. Én ide az ablakba minden reggel kiteszek egy pohár pálinkát neked! 
- Jól van - hálálkodott a legény. 
Örvendett neki. Úgy is lett. Minden reggel, mikor, hajtotta a disznókat, ott várta az ablakban a pálinka. A legény fölhajtotta, s fütyörészve terelte tovább a disznókat. Mikor ennek egy hete volt, kettő, megint kiállott az asszony, s megszólította: 
- Hallod-e, édes fiam, elkéne gyere te nálunk guzsalyasba, mert van nekem három szép leányom, s amelyik megtetszik, azt feleségül vehetnéd. Nem kellene őrizned akkor a disznókat. Te lennél a gazda. Reád íratnék én mindenfélét. 
Tetszett a legénynek ez a beszéd, megígérte, hogy következő szombaton este elmegy guzsalyasba. Várták a leányok a legényt, de az asszony még sokkal jobban. Töltött káposztát főzött, süteményt sütött, bort, pálinkát hozatott, s a leányait nagyon felöltöztette. Teveszőr rokolyába, szoknyába, ingbe, lájbiba, s bevitt egy hosszú bükkfa padot, arra sorba reáültette őket, s rájuk parancsolt: 
- Itt üljetek, ne, de nekem se meg ne mozduljatok, se meg ne szólaljatok, meg ne tudja a legény, hogy ti milyenek vagytok. 
Meg is ígérték a leányok, hogy nem szólnak egy árva szót sem. 
Egyszer csak jön a legény, koppant, bejön, köszön, s a kucsmáját leteszi az ágyra, s beszélgetnek. De csak az asszony beszélgetett, a leányok meg se mertek szólalni. Előbb - majd elfelejtettem mondani - letett a gazdaasszony az ajtó sarkához egy tűt, s azt mondja a rövidlátónak: 
- Nézz csak ide, édes leánykám, ide leteszek egy tűt, s ha idejön a legény, akkor te menj oda, s vedd fel. Mondd azt, hogy nézze csak, anyóka, milyen sötét van, lámpás világ, azt mondják, hogy én tyúkszemű vagyok, s mégis megtaláltam a tűt. 
Na, úgy is történt, ahogy megbeszélték. Az asszony letette a tűt, a leányok ültek, s ő beszélgetett a legénnyel. Eszébe jutott a leánynak, hogy neki a tűt fel kell vennie. Felugrott a padról, odamegy az ajtó sarkához, s azt mondja: 
- Jaj, anyóka, nézze csak ebben a sötétben itt az ajtó sarkánál találtam egy tűt. 
- Jól van, édes leánykám - bólintott az asszony. - Látod-e, azt mondják, hogy tyúkszemű vagy. Vidd a helyére. 
De mikor megfordult a leány, meglátta, hogy a vetett ágyon kucorog valami. Nem vette észre, mikor a legény a kucsmáját odatette. Azt hitte, hogy a macska kucorodott fel. Odaugrott, s a tenyerével hirtelen leütötte. 
- Kácc le, te szégyentelen! 
Erre, amelyik leány örökké kacagott, az úgy elkezdett kacagni, hogy azt se tudta, hová legyen, csak kacagott s kacagott. No, erre megszólalt a harmadik leány, amelyik csepűnyelvű volt: 
- Láttátok-e, én egy tót te tótam, mott én megyek férjhez. 
A legény csak most tudta meg, hogy ő hová került, milyen lányokhoz. Megszégyellte magát, s úgy kiugrott az ajtón, hogy többet vissza se nézett. Mintha puskából lőtték volna ki. Aztán, hogy a szegény asszony hogy adta férjhez a leányait, azt én nem tudom. Itt a vége, fuss el véle!

A három selyp leány




Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony. De nem magában élt, volt neki három lánya is. Szépek voltak, csinosak voltak, de mind a hárman olyan selypesen beszéltek, mintha egy foguk se lett volna. Már ugyancsak ott volt az idejük, hogy férjhez menjenek, de amint megszólaltak, minden legénynek elment tőlük a kedve. Egyszer egy idegen legény jött a faluba leánynézőbe. Elkommendálták az özvegyasszonyhoz is. Az asszony mindjárt kávét tett fel, hogy majd megkínálja a legényt, a lányoknak meg megparancsolta, hogy egyik se szóljon egy szót sem, majd beszél ő helyettük. 
Be is állított a legény, még a széket is letörölték neki. Beszélt annyit az öregasszony, hogy a legény alig jutott szóhoz; a leányok meg hallgattak, mint a tojásban a csirke. Egyszer csak elkezdett futni a tej. Elkiáltja magát a nagyobbik leány: 
- Put a té, put a té! 
A közbülső meg mindjárt rámondja: 
- Ne fólj te, nem fabad befélni! 
De a legkisebbik se hagyja: 
- De drága a té, péndér addák! 
A legény csak nézett széjjel, s úgy elment, hogy még a kávét se várta meg. Talán még most is házasodik, ha eddig meg nem házasodott.

Forrás:  szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972

A vakok és az elefánt (hindu mese)

Valamikor réges-régen volt egy falu, ahol csak vak emberek éltek. Egy szép napon távoli földről egy utazó érkezett hozzájuk elefánt háton. Amikor elmondta az embereknek, hogy merről és milyen állat hátán érkezett, mindenki nagyon elcsodálkozott, mert soha nem hallottak még elefántról. Megkérték hát az utazót, hogy a falu hat legbölcsebb, sokat tapasztalt vénjének mutassa meg az állatot, hogy azok a többieknek elmesélhessék, hogy miféle teremtmény az elefánt.

Az utazó az elefánthoz vezette hát a bölcseket, hogy azok alaposan megtapogathassák azt. A bölcsek dolguk végeztével aztán visszatértek a falu népéhez, hogy elmeséljék, hogy milyen is az elefánt.

Az első, akinek a tapogatás közben az elefánt füle akadt a kezébe így szólt:
– Nos, könnyen elmondhatom, hogy milyen az elefánt; olyan mint egy hatalmas levél, vagy még inkább mint egy folyton mozgolódó gyapjúszőnyeg.

A második, aki az elefánthoz érve annak agyarában akadt meg, rögtön felháborodva közbevágott:
– Ezt a badarságot! Hiszen az elefánt olyan mint egy hatalmas dárda!

De be sem fejezhette a mondatot, mert felkiáltott az a bölcs is, amelyiknek az elefánt ormánya jutott:
– Már ne haragudjatok, de bölcs létetekre hallatlan ostobaságokat beszéltek! Hiszen az elefánt kétségtelenül egy óriáskígyó!

A következő bölcs, aki az elefánt farkával ismerkedett, dörmögve szólásra emelkedett:
– Azért tudós társam túloz egy kicsit, mert az elefánt nem óriáskígyó, inkább csak olyan, mint egy hosszú kötél.

Ezen a ponton az ötödik bölcs, aki az elefánt egyik lábát ölelgette, szintén kikelt magából:
– Ennyi tévedést! Ahányan vagytok, annyi sületlenséget beszéltek! Az elefánt vitán felül olyan, mint egy hatalmas fatörzs!

Ezt már a hatodik, aki az elefánt oldalát tapogatta, sem állhatta meg szó nélkül:
– Még ilyet! Tudatlanok vagytok, mint egy gyermek! Még a “vak is láthatja”, hogy az elefánt egy hatalmas mozgó hegy!

A bölcsek egyre nagyobb vitába mélyedtek, mindegyikük védte a maga által tapasztalt valóságot. Szó szót követett, és így eshetett meg, hogy a vak bölcsek bölcselkedés helyett végül ököllel estek egymásnak, hogy érvényt szerezzenek az “igazságnak”! Talán azóta is csépelik egymást, ha közben bele nem haltak. A vakok falujában pedig soha senki sem tudhatta meg, hogy miféle teremtmény az elefánt.

Forrás: https://www.ferfihang.hu/2012/08/04/a-vakok-es-az-elefant-hindu-mese/ (kép és szöveg)

2022. október 23., vasárnap

Tóth Ágnes: Tökös versike

Tök a fejem nagy és kerek,

Az egész kert rajtam nevet.

Apámra a tökre ütök,

De nem vagyok tökkelütött.

Nevethet e zöld csőcselék,

Leszek én még tökfőzelék.





2022. szeptember 12., hétfő

Dénes György: Diószegi dió

Diószeg, Diószeg
Három fiú diót szed,
Egyik veri, másik eszi,
A harmadik nézegeti,
Feldobja, elkapja,
Tele már a kalapja.

Diószeg, Diószeg,
három suhanc diót szed,
mind a három összenevet,
kiszedik a dióbelet,
ide kukk, oda kukk,
összekoccan a foguk.

2022. július 24., vasárnap

Verekedős-mese Hervay Gizella: Kobak könyve




Kobak épített egy robotot. Ha egyedül maradt, szembeült a géppel, és megkérdezte:
– Mit játsszunk?
A robot válaszolt:
– Játsszunk Ember ne mérgelődjöt.
Játszottak-játszottak, de hiába kezdték újból meg újból, mindig Kobak nyerte meg.


Megunták az Ember ne mérgelődjöt, megint megkérdezte Kobak:
– Mit játsszunk?
– Játsszuk azt, hogy aki szebb vonatot rajzol, az nyer. Rajzoltak, rajzoltak, hát megint Kobak nyerte meg a versenyt. Megint elkezdtek tanakodni:
– Mit játsszunk?
– Játsszunk vacsorásdit! Aki hamarabb megissza a tejet, az nyer – mondta Kobak, és harmadszorra is ő nyerte meg a versenyt. A robot megharagudott.
– Nem játszom többet veled – fordított hátat Kobaknak. – Építek egy kicsi robotot, azzal fogok versenyezni.
Úgy is tett. Épített egy kicsi robotot, szembeültette magával, és versenyezni kezdtek.
– Én csinálok egy nagyasztalt, te csinálj egy kisasztalt – mondta a nagyrobot a kicsinek. – Aki hamarabb megcsinálja, az nyer.
Nekiálltak, fúrtak-faragtak, egykettőre kész lett a nagyasztal, utána a kisasztal. A nagyrobot büszkén kihúzta magát:
– Én vagyok a győztes!
– Én is nyerni akarok! Én is nyerni akarok! – türelmetlenkedett a kicsi.
– Játsszuk azt, aki hamarább megeszik húsz szilvás gombócot, az nyer.
Nyeltek-nyeltek, hát a nagyrobot hamarább lenyelte a szilvás gombócot. Kigyúlt a jelzőlámpája.
– Kész, győzelem! – kiáltotta, s a kicsi szólni se tudott, mert még egyre nyelt.
– …tizennyolc… tizenkilenc… húsz – nyelt –, én is nyerni akarok!
Addig nyafogott, míg egyszer csak eszébe jutott valami.
– Játsszuk azt, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Ezt a versenyt csakis én nyerhetem meg – gondolta.
Elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten, nekimentek a bútoroknak, leestek, beverték magukat, oda se neki, egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe, pofozkodtak, verekedtek – de egyik sem romlott el.
– Úgyis én romlok el hamarább – kiáltott a kisrobot, és belerohant a tükörbe. A tükör eltört, de neki semmi baja se lett.
– Én romlok el hamarabb – kurjantott a nagyrobot, és nekirohant az ablaknak. Az ablak eltört, de neki semmi baja se lett.
– Én, én! – sikoltozott a kisrobot, és teljes erejével belerohant a nagyrobotba.
Egyszerre romlottak el. Hirtelen elhallgattak, mozdulatlanokká merevültek. Kobak ebben a percben lépett be a szobába. Kisöpörte az üvegcserepeket, helyére tolta a bútorokat, megjavította a robotokat. A nagyot a nagyasztal mellé ültette, a kicsit a kisasztal mellé.
– Ugye én romlottam el hamarább! Ugye én romlottam el hamarább! – kezdtek veszekedni a robotok, ahogy felhúzta őket.
– Azért is én nyertem meg! Azért is én nyertem meg! – pofozkodtak, verekedtek tovább.
– Mást se tudtok, csak verekedni? Nagyon unalmasok vagytok – szólt rájuk Kobak, azzal sarkon fordult, otthagyta őket, és elment a pajtásai közé játszani.
A két robot leforrázva nézett egymásra.
– Játsszuk azt, hogy én csinálok egy nagyasztalt, te csinálsz egy kisasztalt, és aki hamarább kész, az nyer – kezdte a nagyrobot.
– Hogyisne, akkor te nyersz – torkolta le a kisrobot.
– Akkor játsszuk azt, hogy aki hamarabb lenyel húsz szilvás gombócot, az nyer – folytatta a nagyrobot.
– Hogyisne, akkor is te nyersz – legyintett a kisrobot. – Megmondom én, mit játsszunk! Azt fogjuk játszani, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer.
És megint elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten, oda se neki, egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. Megint nekiment a kisrobot a tükörnek, megint belerohant a nagyrobot az ablakba, megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak teljes erejéből.
És megint egyszerre romlottak el.
És Kobak megint megjavította őket.
És megint veszekedni kezdtek.
És megint versenyezni kezdtek.
És megint elkezdtek rohangálni körbe-körbe.
És megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak.
És megint egyszerre romlottak el…

2022. július 19., kedd

Czeglédi Csilla: Dínó-vers










Kis dínó, nagy dínó,

Kisfiúknak ez való!

Ide süss, ez T-rex!

Ez most jó móka lesz,

Körbenyargaljuk a szobát,

Megmorogjuk anyát, apát!

Én leszek az ijesztő

Karmos-fogas rémisztő!

Anya, azért ne fuss messze,

Hadd másszak be az öledbe.

Már nem vagyok sárkánygyík,

Adhatsz nekem pár puszit.

Forrás: https://www.szivhezszolo.hu/dino-vers/

2022. július 10., vasárnap

Testrészekről, érzékszervekről szóló mondókák




Mutogatós mondóka
A házat kiseperjük (haj)
A port letörölgetjük (homlok)
    A szőnyeget kirázzuk (fülek)
   Az ablakot becsukjuk (szem)
   A redőnyt lehúzzuk (szemhéj)
   A kulcson egyet csavarintunk.(orr)

Orrdörgölő
Én is pisze, (az orr megérintése)
te is pisze, (a másik orrának megérintése)
Gyere, pisze, 
vesszünk össze! (az orrok összedörgölése)

Mutogatós mondóka
Ezzel látok, meg ezzel is, (Egyik, majd a másik szemünket mutatjuk)
Ezzel hallok, meg ezzel is. (Egyik, majd a másik fülünket mutatjuk)
Ezzel érzek illatot, (Orrunkra mutatunk)
Ezzel mindent bekapok. (Szánkra mutatunk)
Ezzel fogok, (Kezünkkel úgy teszünk, mintha megfognánk valamit)
Ezzel járok, (Lábunkkal toporgunk)
Boldoggá csak ezzel válok. (Szívünkre mutatunk)

Kicsi orr...
Kicsi orr, kicsi száj,
Keretezi kerek áll,
Kupolája homlok.
Piros arc, piros nyár,
Áfonyakék szembogár,
A pillái lombok.

Itt a kezem...
Itt a kezem, jobb és bal,
összeütöm, megszólal.
Itt a kezem, bal és jobb,
Most kell vele tapsolnod!