Csigabiga, gyere ki,
ég a házad odaki.
Ha nem hiszed gyere ki,
majd meglátod ideki.
2009. július 25., szombat
Boldog új évet! - magyar népköltés
A harmat - magyar népköltés
Rákos Sándor: Apám a hídon
Tasnádi Varga Éva: Köd-anyóka
Köd-anyóka
bő ruhája
száll folyóra
téli tájra.
Jobbra billen
balra lebben,
játszik minden
őszi kertben.
Tejfehéren
dagadozva,
mintha éppen
dunyha volna.
Végigtáncol
alvó házon,
simogatja,
hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel
betakarja,
fehér lesz a
patak partja.
Versenyt száll a
pajkos széllel,
s átkarolja
őt az éjjel.
bő ruhája
száll folyóra
téli tájra.
Jobbra billen
balra lebben,
játszik minden
őszi kertben.
Tejfehéren
dagadozva,
mintha éppen
dunyha volna.
Végigtáncol
alvó házon,
simogatja,
hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel
betakarja,
fehér lesz a
patak partja.
Versenyt száll a
pajkos széllel,
s átkarolja
őt az éjjel.
Molnos Lajos: Sárga levél, surranó
Béka mondja: kvák, kvák, kvák,
rég beérett már a mák!
Hideg a tó kutykuruty,
olyan hideg, mint a kút!
Mókus mondja: mak-mak-mak,
földre hullott már a makk!
Sárga levél, surranó,
odúban a mogyoró!
Ruca hápog: háp-háp-háp,
tele van már minden zsák!
Padlás, pince dugig telve,
jöhet a tél csilingelve!
Itt az ősz
S-s, susognak a levelek,
z-z, jön már az ősz,közeleg.
Ecset van a kezében,
ráfest minden levélre.
Aranyszínnel, barnával,
vörössel és sárgával.
Befesti a szilvát, körtét,
be a lila szőlőtökét.
Ha elfogy a festékje,
ráfúj minden levélre.
A sok levél megremeg,
szépen, csendben lepereg.
rég beérett már a mák!
Hideg a tó kutykuruty,
olyan hideg, mint a kút!
Mókus mondja: mak-mak-mak,
földre hullott már a makk!
Sárga levél, surranó,
odúban a mogyoró!
Ruca hápog: háp-háp-háp,
tele van már minden zsák!
Padlás, pince dugig telve,
jöhet a tél csilingelve!
Itt az ősz
S-s, susognak a levelek,
z-z, jön már az ősz,közeleg.
Ecset van a kezében,
ráfest minden levélre.
Aranyszínnel, barnával,
vörössel és sárgával.
Befesti a szilvát, körtét,
be a lila szőlőtökét.
Ha elfogy a festékje,
ráfúj minden levélre.
A sok levél megremeg,
szépen, csendben lepereg.
Gazdag Erzsi: Vendégvárás
Jöjj el hozzám hétfőn,
De ne gyere későn!
Jöjj el hozzám kedden,
Hadd nőjön a kedvem!
Jöjj el hozzám szerdán,
Kopogtass a meggyfán!
Csütörtökön jönnél,
Tán még itthon lelnél.
Pénteken a kedvem
Szétgurul a kertben.
Szombaton, barátom,
A világot járom.
Vasárnap, vasárnap
Engemet is várnak.
De ne gyere későn!
Jöjj el hozzám kedden,
Hadd nőjön a kedvem!
Jöjj el hozzám szerdán,
Kopogtass a meggyfán!
Csütörtökön jönnél,
Tán még itthon lelnél.
Pénteken a kedvem
Szétgurul a kertben.
Szombaton, barátom,
A világot járom.
Vasárnap, vasárnap
Engemet is várnak.
Gazdag Erzsi: Mosolyra bíztató dal
Szalai Borbála: A makk
Veres Csilla: Őszi susogó
Érett szilva mind lepotyog,
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.
Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.
Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.
Sarkady Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
Hamvas szilva
hull a földre.
Itt egy körte,
hamm bekapd!
Ott egy alma,
kasba rakd!
Bokor alatt
dió bújik,
Ott ne hagyd!
Tarbay Ede: Szállingó
Puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó,
nevetés a csengője,
gyertyafény a gyeplője,
jégsörényes, szeme szikra,
csillagot rúg víg patkója,
puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó.
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó,
nevetés a csengője,
gyertyafény a gyeplője,
jégsörényes, szeme szikra,
csillagot rúg víg patkója,
puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó.
Tarbay Ede: Ősz-anyó
Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.
Tarbay Ede: Országúton
Országúton baktat a csacsi,
senki sem tudja, mit visz a kocsi.
Kérdi az árok az útszélen:
- Mit viszel, kis csacsi,
mondd nékem!
Répát, rezedát,
salátát,
gyolcsot, köcsögöt,
hasábfát?
Országúton baktat a csacsi,
nem mondja meg, mit visz a kocsi.
senki sem tudja, mit visz a kocsi.
Kérdi az árok az útszélen:
- Mit viszel, kis csacsi,
mondd nékem!
Répát, rezedát,
salátát,
gyolcsot, köcsögöt,
hasábfát?
Országúton baktat a csacsi,
nem mondja meg, mit visz a kocsi.
Tarbay Ede: Hova bújt az árnyék?
János, Panna bandukol a réten,
tanakodnak, hova bújt az árnyék délben?
Gesztenyefa tetejére,
fűz odvába,
ürgelyukba, kazal mögé,
házpadlásra?
Fű közé vagy eresz alá,
gémeskútba,
csősz zsebébe, csigaházba,
kéménylyukba?
Amíg mennek, Jani, Panna, s tanakodnak,
az árnyékok mindenünnen előbújnak.
tanakodnak, hova bújt az árnyék délben?
Gesztenyefa tetejére,
fűz odvába,
ürgelyukba, kazal mögé,
házpadlásra?
Fű közé vagy eresz alá,
gémeskútba,
csősz zsebébe, csigaházba,
kéménylyukba?
Amíg mennek, Jani, Panna, s tanakodnak,
az árnyékok mindenünnen előbújnak.
Tarbay Ede: Ha az erdő besötétül
Ha az erdő besötétül,
sűrűbe visz be az út,
nem tudjuk, hogy utunk végül
a sötétben hova jut?
Ha az erdő fája ritkul,
nyílik az ég, süt a nap,
látjuk, az út merre fordul,
s ami rossz volt lemarad.
Gyönyörű zenés PPS az erdőről
sűrűbe visz be az út,
nem tudjuk, hogy utunk végül
a sötétben hova jut?
Ha az erdő fája ritkul,
nyílik az ég, süt a nap,
látjuk, az út merre fordul,
s ami rossz volt lemarad.
Gyönyörű zenés PPS az erdőről
Tarbay Ede: Felhő táncol
Felhő táncol az ég alján,
öt pici bodra öt kislány.
Nap tüze fényes hajfonatuk,
szél-fiú fűz rá gyöngykoszorút.
Galamb röppen a vállukról,
tollpihe hullik a szárnyukból.
Öt pici táncos felhő-lány
nevet és dalol az ég alján.
öt pici bodra öt kislány.
Nap tüze fényes hajfonatuk,
szél-fiú fűz rá gyöngykoszorút.
Galamb röppen a vállukról,
tollpihe hullik a szárnyukból.
Öt pici táncos felhő-lány
nevet és dalol az ég alján.
Tarbay Ede: De jó lenne...
De jó lenne szélnél
sebesebben szállni,
fagyott tavi nádas
húrján citerázni.
De jó lenne tavaszi
patakokkal futni,
vackorkörte ágára
bóbitákat fújni.
De jó lenne illatos
mezőkön heverni,
száraz szénakazalban
meg-meghemperegni.
De jó lenne boróka
gyöngyét nyakba fűzni,
láda mellett tücsökkel
éjjel hegedülni.
sebesebben szállni,
fagyott tavi nádas
húrján citerázni.
De jó lenne tavaszi
patakokkal futni,
vackorkörte ágára
bóbitákat fújni.
De jó lenne illatos
mezőkön heverni,
száraz szénakazalban
meg-meghemperegni.
De jó lenne boróka
gyöngyét nyakba fűzni,
láda mellett tücsökkel
éjjel hegedülni.
Tarbay Ede: Dagadj, dunna
Dagadj, dunna,
kis paplan,
csíkos, pöttyös
huzatban;
puffadj, párna,
pufóka,
várjatok a
lakókra.
Most mosdanak,
víz csobog,
papucskájuk
nyiszorog.
Suttogó két
kislányok,
virágforma
zsiványok,
jó éjszakát
kívánok!
kis paplan,
csíkos, pöttyös
huzatban;
puffadj, párna,
pufóka,
várjatok a
lakókra.
Most mosdanak,
víz csobog,
papucskájuk
nyiszorog.
Suttogó két
kislányok,
virágforma
zsiványok,
jó éjszakát
kívánok!
Tarbay Ede: Cipósütő mondóka
Parazsad süssön
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss, kedves
kemence.
Piruljon benned
réteske,
fonott kalácsunk
fényesre,
huszár, pojáca,
mézeske,
jól süss, kedves
kemence.
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss, kedves
kemence.
Piruljon benned
réteske,
fonott kalácsunk
fényesre,
huszár, pojáca,
mézeske,
jól süss, kedves
kemence.
Tarbay Ede: A masina
Haj, hogy
dohog ez a
vonat: fut, fut,
zakatol a
sínen,
mind messzebb jut.
De jó lenne
tudni,
mi hajtja a
kerekét,
mi viszi a
masinát,
meg a kocsik
seregét?
"Irányít a
masiniszta,
fején kormos
micisapka,
szenes arccal,
szenes háttal
fűt a fűtő
nagy lapáttal,
visz a a víz,
visz a tűz,
visz a szén,
visz a gőz,
forgatják a
kerekem,
gyerekem!"
dohog ez a
vonat: fut, fut,
zakatol a
sínen,
mind messzebb jut.
De jó lenne
tudni,
mi hajtja a
kerekét,
mi viszi a
masinát,
meg a kocsik
seregét?
"Irányít a
masiniszta,
fején kormos
micisapka,
szenes arccal,
szenes háttal
fűt a fűtő
nagy lapáttal,
visz a a víz,
visz a tűz,
visz a szén,
visz a gőz,
forgatják a
kerekem,
gyerekem!"
Tarbay Ede: A kíváncsi királylány
Ablakából ki-kiles
Borsókirály lánya.
Látja, apja
egyedül
jár a réten,
hegedül,
három napja,
három éje
elveszett a koronája,
sehol se találja.
Ablakából ki-kiles
Borsókirály lánya.
Látja, anyja
sírdogál,
gyűszűjűt egy
kismadár
három napja,
három éje,
elvitte a tollasbálba,
azóta se látta.
Ablakából ki-kiles
Borsókirály lánya.
Látja, nénje
torzonborz,
fésűjét egy
kicsi borz
három napja,
három éje
összevissza rágicsálta,
nem akadt még párja.
Borsókirály lánya.
Látja, apja
egyedül
jár a réten,
hegedül,
három napja,
három éje
elveszett a koronája,
sehol se találja.
Ablakából ki-kiles
Borsókirály lánya.
Látja, anyja
sírdogál,
gyűszűjűt egy
kismadár
három napja,
három éje,
elvitte a tollasbálba,
azóta se látta.
Ablakából ki-kiles
Borsókirály lánya.
Látja, nénje
torzonborz,
fésűjét egy
kicsi borz
három napja,
három éje
összevissza rágicsálta,
nem akadt még párja.
Tarbay Ede: A hiú törpe
Törpe ül a gesztenyefán,
vadgesztenye-törpe,
feje barna, a sipkája
zöld és csupa tüske.
Feje fölé esernyőt tart:
- kopp! - kopog a zápor;
lics-locs eső, amint eláll,
lemászik a fáról.
Térül-fordul, tócsát keres,
megy a sáros partra,
megnézi, hogy elég zöld és
szúrós-e a sapka?
Amíg hajlong, zöld sipkája
toccs! a vízbe toccsan,
így bosszúsan tovább sétál,
ma sem tudni, hol van!
vadgesztenye-törpe,
feje barna, a sipkája
zöld és csupa tüske.
Feje fölé esernyőt tart:
- kopp! - kopog a zápor;
lics-locs eső, amint eláll,
lemászik a fáról.
Térül-fordul, tócsát keres,
megy a sáros partra,
megnézi, hogy elég zöld és
szúrós-e a sapka?
Amíg hajlong, zöld sipkája
toccs! a vízbe toccsan,
így bosszúsan tovább sétál,
ma sem tudni, hol van!
Tordon Ákos: Jégeső
Weöres Sándor: Tudom én már...
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő:
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.
- csing-ling-ling - száncsengő:
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Weöres Sándor: Regélő
Weöres Sándor: Mese a rókáról meg a fiúról
Weöres Sándor: Megy az úton ...
Weöres Sándor: Május elsején
Weöres Sándor: Kocsi és vonat
Megy a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajjon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajjon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
a masina fut.
patkó-dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajjon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajjon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
a masina fut.
Weöres Sándor: Falusi reggel
Weöres Sándor: Épül az ország
Sok új ház, mint kislányok sora:
piros kendő, habfehér ruha,
ha felgyúlnak esti villanyok,
rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
mint száz legény-csizma dübörög,
tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
piros kendő, habfehér ruha,
ha felgyúlnak esti villanyok,
rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
mint száz legény-csizma dübörög,
tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
Weöres Sándor: Biztatás
Weöres Sándor: Déli felhők
Domb tövén, hol nyúl szalad,
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.
És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.
És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján -
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány -
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan -
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan -
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
engem hívj ma
álmodba.
zabszalma -
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján -
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány -
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan -
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan -
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
engem hívj ma
álmodba.
Weöres Sándor: Bújócska
Weöres Sándor: A tündér
Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
Weöres Sándor: A liba pék
Haragos a Liba pék,
a kenyere odaég.
Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék!
Ha kisasszony volnál,
nem morognál,
lágy meleg cipóért
kicsi fehér fejkendőben
kényesen hajolnál!
Ma dühös a Liba pék:
csuda-sok a potyadék,
a perece nem elég,
kenyere meg odaég.
Liba pék! szegény Liba pék!
Ha menyecske volnál,
nem búsulnál,
három derék péklegényed
fűtené a kemencédet,
királyasszony volnál!
Liba pék!
a te bajod is elég!
Liba pék!
a kenyered odaég!
a kenyere odaég.
Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék!
Ha kisasszony volnál,
nem morognál,
lágy meleg cipóért
kicsi fehér fejkendőben
kényesen hajolnál!
Ma dühös a Liba pék:
csuda-sok a potyadék,
a perece nem elég,
kenyere meg odaég.
Liba pék! szegény Liba pék!
Ha menyecske volnál,
nem búsulnál,
három derék péklegényed
fűtené a kemencédet,
királyasszony volnál!
Liba pék!
a te bajod is elég!
Liba pék!
a kenyered odaég!
Weöres Sándor: A kutya-tár
Weöres Sándor: A hétfejű sárkány
Zelk Zoltán: Van az asztalfiókban...
Van az asztalfiókban egy
könyve is apának,
egy költő írt abba verset:
József Attilának
hívták azt a költőt. Meghalt.
Mosni járt az anyja.
Kisebb volt, mint én, amikor
elveszett az apja.
Apa szokta elmesélni
ezt nekem vasárnap,
ilyenkor aztán én nagyon
szeretem apámat.
Verset is olvas a könyvből,
azt, mikor az anyja
kosárral ment a padlásra,
őt meg sírni hagyta...
Azt is elolvassa, én meg
hallgatom nevetve,
hogy csinálja: "Brumma, brumma,
brummadza" a medve.
Meg a pösze kis malacról,
hogy olyan a falka,
ahány malac, ondolálva
van annak a farka!
Ilyen gazdag, aki költő,
kérdezem apámat:
övé a sok medve, malac
s a réten a nyájak?
Mind-mind az övé volt - mondja -,
erdők, hegyek, rétek,
s ami nagyobb a világnál:
szíve a szegénynek!
A szegénynek gondja-baja
mind-mind az övé volt,
mert ős is, az ős szíve is
a szegényeké volt.
- Akkor ő is olyan volt hát,
kérdezem apától:
akkor ő is éppen olyan volt,
mint Petőfi Sándor?
Mint Petőfi, akinek a
versét megtanultam,
s el is mondtam nemrég, mikor
ötesztendős múltam:
anyának is volt egy tyúkja,
az is lakott bent,
s ha akarta, az asztalra,
az ablakra röppent...
Kicsi vagyok, de nemsoká
felnőtt leszek mégis,
veszek majd egy könyvet, s abba
verset írok én is,
beleírok én majd abba
mindent, amit látok:
enyém legyen, beleírom
az egész világot!
könyve is apának,
egy költő írt abba verset:
József Attilának
hívták azt a költőt. Meghalt.
Mosni járt az anyja.
Kisebb volt, mint én, amikor
elveszett az apja.
Apa szokta elmesélni
ezt nekem vasárnap,
ilyenkor aztán én nagyon
szeretem apámat.
Verset is olvas a könyvből,
azt, mikor az anyja
kosárral ment a padlásra,
őt meg sírni hagyta...
Azt is elolvassa, én meg
hallgatom nevetve,
hogy csinálja: "Brumma, brumma,
brummadza" a medve.
Meg a pösze kis malacról,
hogy olyan a falka,
ahány malac, ondolálva
van annak a farka!
Ilyen gazdag, aki költő,
kérdezem apámat:
övé a sok medve, malac
s a réten a nyájak?
Mind-mind az övé volt - mondja -,
erdők, hegyek, rétek,
s ami nagyobb a világnál:
szíve a szegénynek!
A szegénynek gondja-baja
mind-mind az övé volt,
mert ős is, az ős szíve is
a szegényeké volt.
- Akkor ő is olyan volt hát,
kérdezem apától:
akkor ő is éppen olyan volt,
mint Petőfi Sándor?
Mint Petőfi, akinek a
versét megtanultam,
s el is mondtam nemrég, mikor
ötesztendős múltam:
anyának is volt egy tyúkja,
az is lakott bent,
s ha akarta, az asztalra,
az ablakra röppent...
Kicsi vagyok, de nemsoká
felnőtt leszek mégis,
veszek majd egy könyvet, s abba
verset írok én is,
beleírok én majd abba
mindent, amit látok:
enyém legyen, beleírom
az egész világot!
Zelk Zoltán: Varázskréta
Ismerek egy öregasszonyt
- igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben –
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
- igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben –
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Zelk Zoltán: Nem úgy van az, te rigó!
Azt fütyüli a rigó:
"Fiú, fiú millió,
csak fiúnak lenni jó,
fiúnak jut a dió!"
Nem úgy van az, te rigó,
fütyülj más nótát is:
ha a fiú millió,
millió a lány is!
Ha nagyra nő a fiú,
eléri az ágat,
mind leveri a diót,
elviszi a lánynak!
"Fiú, fiú millió,
csak fiúnak lenni jó,
fiúnak jut a dió!"
Nem úgy van az, te rigó,
fütyülj más nótát is:
ha a fiú millió,
millió a lány is!
Ha nagyra nő a fiú,
eléri az ágat,
mind leveri a diót,
elviszi a lánynak!
Zelk Zoltán: Mint kiscsibék
Kertek, lankák közt vitt utam,
tikkadtan pihegett a táj
s lebegett fönn az alkonyat,
mint óriás madár.
Puha szárnyakkal, nesztelen
kóválygott a vidék felett,
s összebújtak, mint kiscsibék
virágok és füvek.
Összebújtak, mint kiscsibék
s mint kotlós védő szárnyait,
úgy emelte föléjük egy
öreg fa ágait.
Ámulva néztem a csodát:
így él, így óv a szeretet -
s csipogva elaludtak a
virágok és füvek.
tikkadtan pihegett a táj
s lebegett fönn az alkonyat,
mint óriás madár.
Puha szárnyakkal, nesztelen
kóválygott a vidék felett,
s összebújtak, mint kiscsibék
virágok és füvek.
Összebújtak, mint kiscsibék
s mint kotlós védő szárnyait,
úgy emelte föléjük egy
öreg fa ágait.
Ámulva néztem a csodát:
így él, így óv a szeretet -
s csipogva elaludtak a
virágok és füvek.
Zelk Zoltán: Kék ingben két ikrek (Ikrek)
Fölkeltek két ikrek,
fölvettek kék inget,
kék ingben játszanak
s egyszercsak szárnyra kap,
ablakba száll a Nap!
Az eget otthagyja,
repül az ablakba,
csak őket láthassa,
láthassa két ikret
játszani kék ingben!
Oda fut a folyó
s mint egy nagy kék golyó,
gólyával, békával,
odagurul a tó.
Udvar és kerítés,
bégetés, nyerítés,
ugatás, nyávogás,
tyúk alól a tojás,
az árok és az út,
oda fut, oda fut!
Oda száll a szarka,
csőrében vadalma,
ablakon koppantja:
Küldi az almafa!
Aztán az ágra száll,
csörögve kiabál:
Hideg szél, hess innen,
fáznak a két ikrek!
Két ikrek, két ikrek
játszanak kék ingben!
fölvettek kék inget,
kék ingben játszanak
s egyszercsak szárnyra kap,
ablakba száll a Nap!
Az eget otthagyja,
repül az ablakba,
csak őket láthassa,
láthassa két ikret
játszani kék ingben!
Oda fut a folyó
s mint egy nagy kék golyó,
gólyával, békával,
odagurul a tó.
Udvar és kerítés,
bégetés, nyerítés,
ugatás, nyávogás,
tyúk alól a tojás,
az árok és az út,
oda fut, oda fut!
Oda száll a szarka,
csőrében vadalma,
ablakon koppantja:
Küldi az almafa!
Aztán az ágra száll,
csörögve kiabál:
Hideg szél, hess innen,
fáznak a két ikrek!
Két ikrek, két ikrek
játszanak kék ingben!
Zelk Zoltán: Fölkeltek a madarak
Zelk Zoltán: Békabánat
Ha vízipók jő a tóra
és ha légy nádra száll:
tátva bukik ki a vízből
már ezer békaszáj -
este is csak azt zokogjuk:
- Brekeke, brekeke,
szegény béka nem lakik jól
sohase, sohase...
Hogyha nékem szárnyam lenne,
istenem, istenem!
fönn szálldosnék én a légi
réteken, réteken,
amíg édes ízű léggyel,
szúnyoggal jóllakom -
s megpihennék és brekegnék
erdei ágakon...
Boldog fecskék és ti rigók,
jaj nekem! jaj nekem!
három napja, hogy egy sovány
szúnyogra éhezem:
ha elvisz a hosszúcsőrű
halál majd engemet,
a lelkem is éhen száll a
tó felett, tó felett...
Tudom én, nem minden béka
él ilyen cudarul:
messzi földön, messzi tóban
lakik egy béka úr,
a tó fölött nem kelepel
a halál, a halál
s a víz alatt s a víz fölött
szúnyogok raja száll.
Nem irigyli ő a fecskét,
a cinkét, a rigót,
szitakötő táncol néki
s nagyhasú vízipók.
Zizeg a sás, leng a nádas,
járja a tavi-bál -
s este a Hold csak őnéki
furulyál, furulyál...
és ha légy nádra száll:
tátva bukik ki a vízből
már ezer békaszáj -
este is csak azt zokogjuk:
- Brekeke, brekeke,
szegény béka nem lakik jól
sohase, sohase...
Hogyha nékem szárnyam lenne,
istenem, istenem!
fönn szálldosnék én a légi
réteken, réteken,
amíg édes ízű léggyel,
szúnyoggal jóllakom -
s megpihennék és brekegnék
erdei ágakon...
Boldog fecskék és ti rigók,
jaj nekem! jaj nekem!
három napja, hogy egy sovány
szúnyogra éhezem:
ha elvisz a hosszúcsőrű
halál majd engemet,
a lelkem is éhen száll a
tó felett, tó felett...
Tudom én, nem minden béka
él ilyen cudarul:
messzi földön, messzi tóban
lakik egy béka úr,
a tó fölött nem kelepel
a halál, a halál
s a víz alatt s a víz fölött
szúnyogok raja száll.
Nem irigyli ő a fecskét,
a cinkét, a rigót,
szitakötő táncol néki
s nagyhasú vízipók.
Zizeg a sás, leng a nádas,
járja a tavi-bál -
s este a Hold csak őnéki
furulyál, furulyál...
Zelk Zoltán: Az erdő
Zelk Zoltán: A kis kertész
Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfűk, tulipánok.
Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.
De én így is értem őket,
látom milyen vígan nőnek,
látom milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.
Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfűk, tulipánok.
Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.
De én így is értem őket,
látom milyen vígan nőnek,
látom milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.
Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.
Zelk Zoltán: A hold mögül
Drégely László: Nyár
Zelk Zoltán: A boldogság
Zelk Zoltán: Mese az éhes kisegérről
Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, tavaly talán, vagy tavaly előtt. S nem is olyan messze,csak éppen a hegyen túl, de a patakon innen, azon a mezőn, amelyiken fehér margaréta és zöld fűszálak nőnek, élt egy kis mezei egér.
Az is csak egy akármilyen kis egérke volt,hosszú farkú, apró szemű s nagyon-nagyon
éhes kisegér.
Mert akkor már három napja nem ebédelt s nem is vacsorázott, nem csoda hát, ha sírva járta a rétet. Most már tudjátok, milyen volt ez az egérke, nézzük meg a cicát is, amelyik éppen most indul el a faluból, egyenest a mező felé. Ez is csak egy akármilyen macska, hosszú farkú, tarka szőrű s nagyon-nagyon éhes macska. Ez sem evett már két napja, s még egy egérfüle sem akadt a faluban, elhatározta hát, hogy kimegy a mezőre, s egyszerre bekapja az első egeret. Mikor aztán kiért a mezőre, látja, hogy a kisegér ott ül egy vakondtúrás tetején, keservesen zokog, s margarétaszirom zsebkendővel törüli a szemét. A tarka szőrű macska még sohasem látott síró egeret, el is felejtette, hogy miért jött a mezőre, úgy megsajnálta a kisegeret, hogy rögtön megkérdezte tőle:
– Bántott talán valaki?
– Dehogy bántott – felelte a kisegér –, más bajom van nekem. Három napja, hogy se nem ebédeltem, se nem vacsoráltam…
– Szegény egérke – szólott újból a tarka szőrű macska –, hiszen akkor te nálam is éhesebb vagy, mert én csak két napja nem ettem. Ne félj, nem bántalak, gyere velem, ha akad valami ennivaló, megosztom veled.
Most már ismeritek a kisegeret, a tarka szőrű macskát is, nézzük meg hát a kutyát, amelyik most bújik ki a kerítés alól, s elindul a mező felé. Ez is csak egy akármilyen kutya, hosszú farkú, fekete szőrű s nagyon-nagyon éhes kutya. Tegnap reggel óta egy falatot sem evett, s elhatározta, hogy kimegy a mezőre, nyúlpecsenyét ebédelni. De ha csak egy kóbor macskát talál, azt is megeszi, de úgy, hogy egyszerre bekapja. Hol lassan ment, hol szaladt, végül is kiért a mezőre. Ott aztán olyat látott, mint soha azelőtt. Egy domb tetején ült a tarka szőrű macska és a kisegér, és keservesen zokogott mind a kettő. El is felejtette, hogy tegnap óta nem evett, úgy
megsajnálta őket, hogy rögtön megkérdezte:
– Ki bántott titeket, hogy ilyen szomorúan sírtok?
– Nem bántott minket senki – felelte a macska –, azért sírunk, mert nagyon-nagyon éhesek vagyunk. A kisegér három napja, én meg két napja se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk…
– Ó, szegénykék – szólott újból a fekete szőrű kutya –, hiszen ti akkor nálam is éhesebbek vagytok! Ne féljetek tőlem, jöjjetek velem, hazaviszlek a gazdámhoz. Az is szegény ember, tegnap se adott enni nekem, de ha lesz valami, majd megosztom veletek.
Így indultak el a falu felé hármasban, csodálkoztak is rajtuk a fűszálak, nevetgéltek a margaréták. De hát ők nem törődtek ezzel, mentek, csak mentek, elöl a kutya, mögötte a macska, a macska mögött a kisegér. Végül aztán megérkeztek, s nemhiába jöttek, mert finom vízben főtt kása volt a kutya lábasában. Neki is láttak a jóízű kásának, s olyan tisztára nyalták a lábast, hogy a képüket is meglátták benne. Csodálkozott is a kutya gazdája, s mindenkinek elmesélte, hogy egy lábasból ebédel kutya, macska, kisegér. Ezt aztán látni akarta mindenki a faluban, s hozták nekik a finomabbnál finomabb eleséget. Így aztán olyan jó dolguk van, mint
soha azelőtt kutyának, macskának, egérnek. S olyan gömbölyűre híztak, hogy nem a messzi mezőre, de még a szomszéd utcába se tudnak elmenni.
Az is csak egy akármilyen kis egérke volt,hosszú farkú, apró szemű s nagyon-nagyon
éhes kisegér.
Mert akkor már három napja nem ebédelt s nem is vacsorázott, nem csoda hát, ha sírva járta a rétet. Most már tudjátok, milyen volt ez az egérke, nézzük meg a cicát is, amelyik éppen most indul el a faluból, egyenest a mező felé. Ez is csak egy akármilyen macska, hosszú farkú, tarka szőrű s nagyon-nagyon éhes macska. Ez sem evett már két napja, s még egy egérfüle sem akadt a faluban, elhatározta hát, hogy kimegy a mezőre, s egyszerre bekapja az első egeret. Mikor aztán kiért a mezőre, látja, hogy a kisegér ott ül egy vakondtúrás tetején, keservesen zokog, s margarétaszirom zsebkendővel törüli a szemét. A tarka szőrű macska még sohasem látott síró egeret, el is felejtette, hogy miért jött a mezőre, úgy megsajnálta a kisegeret, hogy rögtön megkérdezte tőle:
– Bántott talán valaki?
– Dehogy bántott – felelte a kisegér –, más bajom van nekem. Három napja, hogy se nem ebédeltem, se nem vacsoráltam…
– Szegény egérke – szólott újból a tarka szőrű macska –, hiszen akkor te nálam is éhesebb vagy, mert én csak két napja nem ettem. Ne félj, nem bántalak, gyere velem, ha akad valami ennivaló, megosztom veled.
Most már ismeritek a kisegeret, a tarka szőrű macskát is, nézzük meg hát a kutyát, amelyik most bújik ki a kerítés alól, s elindul a mező felé. Ez is csak egy akármilyen kutya, hosszú farkú, fekete szőrű s nagyon-nagyon éhes kutya. Tegnap reggel óta egy falatot sem evett, s elhatározta, hogy kimegy a mezőre, nyúlpecsenyét ebédelni. De ha csak egy kóbor macskát talál, azt is megeszi, de úgy, hogy egyszerre bekapja. Hol lassan ment, hol szaladt, végül is kiért a mezőre. Ott aztán olyat látott, mint soha azelőtt. Egy domb tetején ült a tarka szőrű macska és a kisegér, és keservesen zokogott mind a kettő. El is felejtette, hogy tegnap óta nem evett, úgy
megsajnálta őket, hogy rögtön megkérdezte:
– Ki bántott titeket, hogy ilyen szomorúan sírtok?
– Nem bántott minket senki – felelte a macska –, azért sírunk, mert nagyon-nagyon éhesek vagyunk. A kisegér három napja, én meg két napja se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk…
– Ó, szegénykék – szólott újból a fekete szőrű kutya –, hiszen ti akkor nálam is éhesebbek vagytok! Ne féljetek tőlem, jöjjetek velem, hazaviszlek a gazdámhoz. Az is szegény ember, tegnap se adott enni nekem, de ha lesz valami, majd megosztom veletek.
Így indultak el a falu felé hármasban, csodálkoztak is rajtuk a fűszálak, nevetgéltek a margaréták. De hát ők nem törődtek ezzel, mentek, csak mentek, elöl a kutya, mögötte a macska, a macska mögött a kisegér. Végül aztán megérkeztek, s nemhiába jöttek, mert finom vízben főtt kása volt a kutya lábasában. Neki is láttak a jóízű kásának, s olyan tisztára nyalták a lábast, hogy a képüket is meglátták benne. Csodálkozott is a kutya gazdája, s mindenkinek elmesélte, hogy egy lábasból ebédel kutya, macska, kisegér. Ezt aztán látni akarta mindenki a faluban, s hozták nekik a finomabbnál finomabb eleséget. Így aztán olyan jó dolguk van, mint
soha azelőtt kutyának, macskának, egérnek. S olyan gömbölyűre híztak, hogy nem a messzi mezőre, de még a szomszéd utcába se tudnak elmenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)