Volt
egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója,
csizmája, kardja,paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis
megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta.Nyomban
megszerette, feleségül kérte.
De Napsugár kisasszony csak kacagta. Kacagta alkonyatig rendületlen, s akkor elillant a többi napsugárral.
- Hej-haj! – búsult a huszár, és mézeskalács szíve akkorát dobbant
bánatában, hogy a jegenyefa hegyén üldögélő Hold is meghallotta.
- Mi baj huszárom? – kérdezte részvéttel.
- Feleségül kértem Napsugár kisasszonyt – panaszolta a huszár -, de ő hallani sem akar rólam.
- Bizony nem csodálom, a Napsugár kisasszonykák mind rátartiak – felelte
a Hold. – Kevesellik a magadfajta mézeskalács huszárokat…Az én
leányaim szerényebbek…
A szende Holdsugár kisasszonykák ott táncoltak szemlesütve a
Mézeskalács huszár előtt. De az meg sem látta őket, egyre csak a
Napsugár kisasszonyra gondolt.
A legkisebb holdsugárka megsajnálta, s így szólt hozzá:
- Ismerem jól a Napsugár kisasszonyodat. Ha azt akarod, hogy a feleséged
legyen, el kell őt kápráztatnod csodálatosnál csodálatosabb
hőstettekkel!
Több se kellett a huszárnak! Megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott a legnagyobb csata kellős közepébe.
Olyan vitézül verekedett, hogy csata után annyi kitüntetést kapott, hogy még a lovának is jutott belőle!
Elő is léptették tábornokká nyomban, s hozzá akarták adni feleségül a
császár legkisebb leányát, de a Mézeskalács huszár nem ment el
háztűznézőbe a császár udvarába, helyette a felkelő nap felé
sarkantyúzta lovát.
A kényes – fényes Napsugár kisasszony táncos léptekkel indult a földre,
ám útközben nagy fekete felhő állta el az útját, és várába zárta. Ki
tudja meddig raboskodott volna ott, tán meg is őszül a raboskodásban, ha
a Mézeskalács huszár ki nem szabadítja.
- Köszönöm, hős vitéz! – nyújtotta ujja hegyét megmentőjének Napsugár
kisasszony. A sok kitüntetés miatt nem ismert rá a Mézeskalács huszárra.
- Szólj, mit kívánsz hősi tettedért!
- Kívánhatok – e mást – válaszolta a Mézeskalács huszár -, mint amit tegnap kívántam: azt, hogy légy a feleségem!
- Ó, hát te vagy a kis Mézeskalács huszár? – húzta el száját Napsugár kisasszony, és kacagni kezdett.
- Ne kacagj ki, komolyan beszélek! – kérte a Mézeskalács huszár.
- Jól van. Én komolyan beszélek – komolyodott el Napsugár kisasszony. –
A feleséged leszek, ha holnapra tükörre cseréled ki a szívedet
érettem!
- Kicserélem – felelte a huszár, és elvágtatott mézeskalács lován.
Sorra járta a mézeskalácsosokat, de csak a százegyedik mutatott
hajlandóságot, hogy tükörszívre cserélje ki a szívét.
Azóta a tükörszívű Mézeskalács huszár a világot járja,
megtalálhatjátok őt minden vásárban, hiszen messzire csillog a tükör a
szíve helyén. Az aranyfényű Napsugár kisasszony is ott kelleti magát
a tükrös mellű huszár előtt, de hiába, mert a huszár azon minutumban,
hogy tükörré cserélte el a szívét, elfeledte őt mindörökre.
