Mátyás király és a vadkörtefa (népmese)

Két község határos volt egymással. Az egyik község kisebb volt, a másik nagyobb. Éppen a határukon volt egy vadkörtefa. Sokat veszekedett miatta a két falu, de nem tudtak megegyezni, melyiké legyen.
Gondolt egyet a kisebbik község bírája, felment igazságot kérni Mátyás királyhoz. Vitt magával ajándékba egy csutora bort, meg a körtefa levéből egy üveg ecetet.
Kérte, hogy adja vissza nekik a vadkörtefát.
Mátyás király meghallgatta a panaszt és megkérdezte, milyen annak a fának a gyümölcse, édes-e vagy savanyú-e.
- Savanyú az - felelte a bíró.
- Na, majd elmegyek, megnézem, amikor terem - mondta a király. Azzal elbocsátotta a bírót, meg is ajándékozta. Adott neki egy papagájmadarat.
Meghallotta ezt a nagyobbik község bírája. Ő is gondolt egyet, felment Mátyás királyhoz. Vitt ajándékba egy fél akó bort, meg egy üveg ecetet a körtefa levéből.
Meghallgatta őt is a király. A bíró a maga községének kérte a vadkörtefát. Mikor elmondta a panaszát, tőle is megkérdezte Mátyás, édes-e vagy savanyú-e a fának a gyümölcse.
- Édes az - felelte a bíró.
- Na, majd elmegyek, megnézem, amikor terem - mondta a király. Majd őt is megajándékozta. Adott neki egy szerecsent.
Hazamegy a falujába a bíró. Látták a szomszéd falubeliek, milyen ajándékot hozott. Azt mondták:
- Ejnye, a nagyobbik falut jobban megajándékozta a király, mint minket.
Hanem egyszeribe megvigasztalódtak, amikor megkérdezték a szerecsent, hogy mit eszik:
- Citromot, narancsot meg fügét.
- Akkor már mégis többet ér a mi ajándékunk, mert ez csak kendermagot eszik, meg beszélni is tud.
A másik évben, mikor a vadkörte megérett, Mátyás király csakugyan lement a faluba. A fához hivatta mindkét falu népét. Aztán fölszólította a nagyobbik falu bíróját, hogy vegyen le egy körtét és kóstolja meg:
- Édes-e, vagy savanyú? - kérdezte tőle.
- Édes.
Aztán a kisebbik falu bírájával szakasztatott le egy körtét. Tőle is megkérdezte:
- Édes-e, vagy savanyú?
- Savanyú.
- Igazad van ! - szólt Mátyás király. - Tietek a vadkörtefa mert ti igazat beszéltek. A vadkörte sohase lehet édes, mindig csak savanyú. Aki pedig kis dologban nem mond igazat, annak nagyban sem lehet hinni.
Így nyert a kisebbik falu, mert bírája igazat szólt.

Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe mentem,
mogyoróra leltem.
Ettem is, szedtem is,
megtömtem a zsebem is.
Ami pedig ott maradt-
mókusoknak hagytam azt.

Osvát Erzsébet: Az akaratos falevél

SSSSS- fúj az őszi szél
Miért vagy a fán kislevél?
Testvérkéd már lehullt rég,
Jön a fagy, a hó, a jég!

Könyörög a falevél:
Hagy itt engem őszi szél
Fatetején úr vagyok
Kikacagom a fagyot.

Jött a fagy, a hó, a jég,
Didereg az falevél,
Húgom! Bátyám! Merre vagy?
A földön is fáj a fagy?,

Felelik a levelek:
Átalusszuk a telet,
Összebújni jaj de jó!
Hull ránk puha takaró.

Lelkendezve földre száll
Húga, Bátyja várja már,
Alszik a sok falevél,
S nem érzik, hogy itt a tél.

B. Radó Lili: Megérett a mogyoró

Kis mókus az idejét
odújában tölti,
harkályapó bekopog,
kipi-kopi jöjj ki!

Ide figyelj kiskomám,
nagy hírt hozok néked,
siess, mert a mogyoró,
mind egy szemig érett.

Barabás Éva: Makkhullás

Északról jön,
szalad a szél,
süvít, fütyül,
sokat mesél.

S mikor elmond
egy egy tréfát,
megnevetteti
a tölgyfát!

Kacagása a fát
megrázza,
s ettől van
a makk hullása!

Darázs Endre: Szeptemberi erdők

Ha a fának volna lába,
Ő is járna iskolába.
De így csak áll őszi szélben,
Aztán meg a havas télben.

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?
-Oda, ahol várnak,
ahol sárga falevél
búcsút int a nyárnak...

-És az hol van, merre van?
- Hát az éppen arra,
ahol most lép rá az ősz
az első avarra...

-S ha odaérsz, ott maradsz
őszi őzikének?
leszel társa rozsdaszín
fűnek, falevélnek?

-Dehogy leszek! Szaladok
onnan is, tovább is,
vár énrám a január,
vár a Február is...

Vár énrám száz téli táj,
hóba bújt vidékek,
egy nap hegyre szaladok,
másnap völgybe érek...

Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehérszirmú csillagok
bámulnak utánam...

De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jónapot kívánnak:

"Szép jó napot kicsi őz,
jókor jöttél erre,
épp most lépett a Tavasz
az első füvekre..."

Akárhova futok én,
ha őszbe, ha télbe,
akkor is csak a tavasz,
csak a nyár elébe!