Ősszel, amikor a levelek lehullanak, a
földet színes takaró borítja be. A fákról,
bokrokról lehulló falevelek mind más-más
alakúak és színűek, ilyenkor az erdő ünnepi
díszbe öltözik.
A mókusok makkot gyűjtenek, a gyerekek gesztenyét szednek. A gombák pedig
mintha azon versengenének, hogy melyikük kalapja szebb.
A fák és a bokrok már
ősszel készülődni kezdenek a következő
tavaszra. Nincs idejük a lustálkodásra még
ősszel és télen sem. Az erdei manócskák
segítségével szorgoskodnak.
A mohaemberke gondoskodik az erdei mohaszőnyegről, a gombatündérek a
gombákra vigyáznak, mert mindegyiknek
szépnek kell lennie jövőre is.
A csipkebogyótündér, a gesztenyetündér és a szedertündér is keményen dolgozik ősszel, de azért a vidámságra is jut
idejük.
Olykor-olykor összegyűlnek egy
nagy odvas fánál, és meghányják-vetik az
erdőben történeteket. Eleinte csak beszélgetnek az újszülött növényekről, a beteg
állatokról, az erdő ügyes-bajos dolgairól.
Később játszanak vagy tündérdalokat énekelnek. Mindegyik tündérnek elő kell állnia
egy műsorszámmal vagy találós kérdéssel.
A mai találkozón is nagy volt a vidámság.
Amikor az egyik legkisebb tündérre, a
lampionvirág-tündérre került a sor, nagyon
ideges lett, mert nem készült semmivel. De
egyszer csak szélesen elvigyorodott, mintha ragyogó dolog ötlött volna az eszébe.
– Javaslom, hogy tartsunk őszi felvonulást – bökte ki. Én szívesen megszervezem,
mindenki kap egy lapiont a kezébe, és a
lampionok világítani fognak.
A tündérek döbbent tekintettel nézték,
hiszen ha valamit el kell kerülni az erdőben,
az a tűz. Az ártatlan ötlet roppant veszélyesnek tűnt.
– Nem, nem gyújtunk tüzet a lampionokban, hanem megkérem a szentjánosbogarakat, hogy ők világítsanak bennük
– mondta a kis lampionvirág-tündér.
Most már mindenkinek tetszett az ötlet. A szentjánosbogarak boldogan segítettek, így másnap, alkonyatkor a tündérek megtartották a lampionos felvonulást.
Csodálatos látvány volt a színes levélszőnyegen!
Az emberek, akik akkor véletlenül éppen az erdőben jártak, azt hitték, hogy az
őszi avar világított aznap este. Azóta is emlegetik az őszi erdőben sétálók azt a napot,
de senki sem tudja, hogy valójában mi is
történt.